2002. december - II. évfolyam 15. szám

 

Hukkle!

Akro-Borisz

 

Tekintve, hogy Szergej és Bologya lapunknak ezt a számát úgy fél vállrúl veszi komolyan, és tekintve a tények és helyzetek komolyságát (sűrűsődő hófellegek közötti vizsgaesők), úgy döntöttem felmelengetem a litván kapcsolatokat. (Az ökumenikus charta titokzatos körülményei és részleteit ti. továbbra is homály fedi. Téli ködök...)

 

Persze minden az emlékekkel kezdődik. Litvániában először 1983-ban jártam. Szergej akkor még meg sem születetett, Bologya még az ujját szopizta - talán. Régen volt. Cseklik bácsi már akkor is tejet ivott a csuklásra. A tél akkoriban még sokkal keményebb volt, a zsiga nehezen vette a litván fordulókat. Rosszul tartotta az utat. Már ha volt út. November 25-e volt, Cseklik bácsi csuklórohama már fél órája megkezdődött, ám ez a zsiguli heves süvítése közben meglehetősen kevéssé zavart minket. (Ráadásul mikor szembe jött kombájn. Télen!) Ugyanúgy mint Cseklik bácsit. Advent harmadik vasárnapja volt. Szép idők voltak ezek! Bologya -17 fokban tejes jégcsapokat szopogatott. És nem adott belőle senkinek, míg végül a kezében olvadt szét a tejecske. Cseklik bácsinak ez roppant módra nem tetszett, úgyhogy szólásra nyitotta akkor már évek óta teljesen csöndesre zárt ajakát és azt szólta, hogy: "No de Bogya!”"

 

Bogya valahogy ekkor nőtt fel. Roppant megérintette ez a mondat. Ettől fogva minden télen Litvániába járt vadkempingezni, ahova a jegyeket már akkor is tőlem kapta. Ekkor már vele volt Szergej is, akinek volt egy piros pöttyös kis polskija. Ugyanis befestette. Ugyanis a Bologya egyszer valamiért azt mondta neki bele a fülébe (ez még egy nyáron volt valaha a Nyírség területjén), hogy a pettyes az igazi! No, ez egy igazi piros pettyes kis polski volt, volt benne három motor. Egyik a magyar utakra, másik a litván téli pályára, a harmadikat meg az ukránoknak vitték ajándékba, ha valami "problémácki aggyá valamitz-cki " történt volna az ukrán kollégáknál.

 

Bologya Litvániában ismerkedett Dimitrejjel a Nemzeti Opera hoppmesterével, akitől szert tett kitűnő kép és hangutánzó képességére és tehetségére. Azóta utánozza Frigyes bácsit, első osztályú módon, az Oscarért. Szergej pedig itt kezdett bele a kapus szakmába, először a zsiga-múzeum főbejáratában, majd a litván nemzeti 11-ben. Aztán úgy döntöttek hazajönnek. Eredetileg aranyásás ügyében a miskolci hegyekbe, ám "lecsúsztak" Szegedig, s jelenleg középiskolák padsorai között rejtőzködnek. Veszélyes figurák. Mostanában valahogy beférkőztek lapunkba is. Úgy tűnik itt is jelentős hatást kívánnak elérni. Terjeszkedésük szemmel látható és ... mi ez? ... után kutatnak ... és ... ki az? ... Bogya?... egy pillanat ... Szergej?... el ... köszönök ... hogyan?... de hát ... főszerk. .... boldogságot ... és ... karácsonyt ...