2002. január - II. évfolyam 5. szám

Schauermann Péter: "...De akkor már inkább ötcenteseket dobáljanak fel..."

Hecker Héla: "...a riportalanyom két rendőr volt. Hosszúra sikerültek..."

Csernák Zsófia: "... gondoljatok sokat a szorgalmas metodista diákseregre..."

Fekete Zoltán: "...férfi és nő végzetes egymásra nem találásának drámája..."

Kovács Zoltán: "...hallom, hogy jobban oda kellene figyelni a fiatalokra..."

Siptár Miklós: "...eltérő módokon folytatják azt. Egymás körül kígyóznak..."

Khaled A. László:  "...nem tudják honnan jönnek. Nem emlékeznek..."

Kovács István: "...biztos jövő van előttem, nem, amit én terveztem, hanem..."

Lakatos Judit: "...pontosan május első vasárnapja legyen az ifjúságé..."

Tagok legyünk vagy szabadok?

Khaled A. László

Boldog új évet. Itt az idő. Na nem a 2002-es ikerszám miatt, amely egyébként valóban párját ritkító. Csak úgy mellesleg. Megérett az idő. Például arra, hogy kimondjuk: testvérek, ez egy óriási egyház! No nem a magyarországi méreteit tekintve - bár ha a világ 50 millió metodistáját figyelembe vesszük, akkor még ezt a mondatot is igaznak tarthatjuk. Méreteknél azonban itt többről van szó. Óriási. Mert mindig csak az emberre tekint, mindig őt keresi és arra vágyik, hogy mindenkit meghívjon az "Úr asztalához". Nem számít semmi. Szabályok nélkül, aki őszintén meghallja és megérti a hívó szót, itt nem kaphat elutasítást. Mindenkit vár, a legkisebb kényszer és kötelezettség nélkül. Szabadon. Óriási dolog ez, s valljuk be ez nagyon is vonzó.

Itt az idő. Arra is, hogy most már kimondjuk talán szomorún, elkendőzés nélkül és egyenesen azt az igazságot, hogy a metodista identitás mintha éppen válságát élné. Pontosabban: metodista tagnak lenni mintha manapság nem jelentene semmit. Erős a mondat? Valóság. Ifjúsági szövetségünk alakuló fórumán szuperintendensünk veti föl e kérdést, amellyel ismerőseim sok éves tétovázásában már találkoztam. De személyes példák helyett, meggyőzőbb az, ha körülnéztek. Gyülekezetek ritkuló, vagy már-már nem létező tagfelvételei, a mindeközben lassan-lassan növekvő közösségek, és némaság és néma szó arról, hogy mit is jelent metodistának lenni - ez lesz a kép három főszereplője.   

A dolog azért érdekes mert egyfelől örömteli is. Mi nem akarunk senkit metodistává tenni. Végre egy hely, amely szabadnak hagy, nem akar korlátozni és névsorába venni. Végre egy hely, ahol nem az a fontos, hogy felekezetem római, vagy lutheri, kálvini, vagy éppen wesleyánus, bemerítő vagy szombatos, hanem az egyetlen lényeget kívánja adni: a találkozást Istennel.

Tagok legyünk vagy szabadok? Ebben az egyházban csak felnőtt fejjel dönthetsz - s ez jó. Egészen személyesen. Jó lenne nem félni, a dolog ugyanis nem félelmetes. Ebben az igenben a metodista szabadságra mondunk igent, és ami a legfőbb: tagságod mindenekelőtt gyülekezetedet jelenti. És ha már itt tartunk: itt az idő. Itt az idő, hogy eldöntsd végre, te még mindig csak szimpatizáns vagy? Szinte jó lenne bevezetnünk e fogalmat. Egy barátom fordult meg néhány alkalommal közöttünk, majd kijelentette azt a megdöbbentő dolgot, hogy ő szimpatizáns... Mi itt nőttünk fel. Évek óta "idejárunk". Még mindig csak szimpatizánsok? És végül tehát, mi a metodista? Testvérem ez személyes válaszod lesz. De jó lesz megjegyeznünk, hogy a szónak van jelentése. Nekem a "rendszeres" keresztény életet jelenti. Óriási dolog. Tagok legyünk vagy szabadok? Itt az idő...