MIX
- a Metodista Ifjúsági Közösségek
Szövetségének havilapja
2002.
június - II. évfolyam 10. szám
![]() |
![]() |
Schauermann
Péter:"...akik
megunták a fogyasztói társadalom tömegtermékeit..."
Csernák
Zsófia:"...úgy,
hogy képviseltetve van minden gyülekezet ifjúsága..."
Hecker
Márton:"...Az
igazi kérdés a lelki tartalom, a belső hozzáállás kérdése..."
George:"...Mert
ha egyedül lennék, úgy élhetnék, mint a királyok..."
Siptár
Miklós:"...sokoldalúságnak
azonban lehetnek árnyoldalai is. Különösen..."
Gál
Krisztina:"...Odabent
egy évekkel ezelőtti Budapesten találtuk magunkat..."
kázé:"...nélkülözhetetlen.
Megnézni egy fárasztó fáradmányt. Még divatos is..."
Matusik
Ágnes:"...tudjuk,
hogy a közösség légkörét a szeretet határozza meg..."
Kiss
Gyöngyi:"...Darjeeling
felé tartott, amikor egy belső hang arra szólította..."
Új
idők
Khaled
A. László
"...Most
egy új korszak köszöntött ránk. A defenzív, védekező, sáncokat
építő hozzáállást meg kellene változtatni. Meg kellene ragadni az új
kor adta lehetőségeket. Offenzív módon, kezdeményezően Isten
Lelke vezetésével visszafoglalni területeket a sátántól. Embereket
megnyerni Krisztusnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a megőrzés
elhanyagolható, de egy új és fontos területen viszont nyitnunk kell. Új
stratégia kidolgozására van szükség! Azt hiszem ezt még mindannyiunknak tanulni
kell. És ez szükségszerűen feszültségekkel jár együtt. A régi beidegződések
ugyanis még működnek. Az új utakon még nincs sok tapasztalat, nagyobb a
hibaszázalék. De újszerűek a kihívások, és bár nagyobb a tévedési
lehetőség, megéri ezen járni, mert ez a jövő útja!..."
(Részlet
a leköszönő Ifjúsági Bizottsági elnök, Hecker Márton 2001/2002. Évi
Konferenciai jelentéséből.)
No
igen. Ha innen nézem, akkor ez már mégiscsak a XXI. század. Harmadik évezred.
És tessenek belegondolni: ezek valóban különleges idők. Miért is?
Thornton
Wilder írja egy századdal ezelőttről: "...jókora
embercsoport gyűlt össze, az óraütésre várakozva. Izgalom, feszültség
töltötte el a sokaságot, mintha azt várták volna, hogy megnyílik az ég.
A huszadik század minden bizonnyal az emberiség legnagyszerűbb százada
lesz. Az ember repülni fog. Tuberkolózis, diftéria, rák megszűnik létezni,
és háború sem lesz többé. Az ország, az állam, a város, amelyben ők
élnek, jelentős, dicső szerephez jut ebben az új
korban..." - (A teremtés nyolcadik napja).
Miért
is? Miközben már a holdport rázzuk le csizmaszárunkról, a tüdőből
kioperált daganat, akár egy hónap múlva, 6 mm-esre is visszanőhet, túlságosan
is közel a szívhez. És hogyha sikerülne megfelejtkeznünk arról, hogy íme
micsoda kis apróságokon is múlnak földi perceink, a szünetben válogassunk
bátran a háborúk között, és két forduló ország-város játékban
gyorsan döntsük el hol is élnénk legszívesebben
a világon...
Tehát
miért is? Miért is lesznek ezek valóban különleges idők? Talán most jön
a várva várt "csodaszázad"? Na nem. Ahhoz már túlságosan jókora
embercsoport gyűlt itt össze. Majdnem 6 milliárdnyi. És mi már mind
tudjuk, hogy az ezredfordulós hétköznapok éppenannyira különlegesek,
mint a többi száz, meg ezer. Mik tehát az új idők?
Új idő az ember. Azt kell, hogy mondjam, hogy ő maradt az új, és a különleges. És itt vannak az ifjak. És valami egészen érdekes történik velük. Elkezdenek felnőni. De csak éppen most. Az utóbbi 12 évben, 1990 és 2002 között. Ők most a 18, a 20, és a 22 évesek. Ők talán máshogy gondolkodnak egy kicsit. Bizonyos bevésődésektől mentesek, de bizonyos beidegződéseket talán meg is kell tanulniuk még. Ők most az Ifjúsági Bizottságunk (ld.5.old.). Stratégiák és utak és területek készítői 4 éven át. Új idők? 4 éven át nem másért, mint az emberért. Nem mással, mint Istennel.