2002. szeptember - II. évfolyam 12. szám

 

Schauermann Péter: "...számunkra távoli, ismeretlen kicsit misztikus valami..."

Hecker Héla: "... tudják, hogy a halál csak az élet előszobája. Ezért kedvesek..."

Csernák Zsófia: "...a világ nagyon is létezett. De egy hétig nélkülünk... ..."

Mécs László: "...De van egy belső életem is, mint mindenkinek: sok küzdelem..."

Siptár Miklós: "...sétálóember szívverésével azonos tempóban kell játszani..."

Gál Krisztina: "...Kik azok a jedik? Ők a béke és az igazság őrei. Egy jedi..."

Kuklis Tibor: "...Az ember életében az egyik legfontosabb a gyermekkor..."

Kiss Gyöngyi: "...Valamit adtak nekünk, ami belőlünk hiányzott...."

Lakatos Judit: "...mit szólna vajon John Wesley háromszáz év változásaihoz ..."

 

 

Boldog új évet!

Khaled Abdo László

 

Valami nagy dolog van itt a mellünk alatt. Valami nagy feszít itt. Doktorúr. Nem fáj. Csak nagyon kellene egy nagy-nagy tüzet rakni. Mert most újból itt állunk, és - valljuk meg - újból annyira teli vannak zsebeink, mintha a nyárnak összes fényes szelét odafogtuk volna.

 

Éléskamránk felélve ugyan, de... Most valahogy mintha még többet láttunk volna, mintha még többet értettünk volna meg Istenből itt magunk között, a magunk nyelvén (ld. Kiss Gyöngyi  cikke). Sokfelé jártunk... S higgyétek el a legfontosabb tapasztalatok azok, amikor észrevesszük a képzeletünk és a megismert valóság közötti különbséget, és például rácsodálkozunk kenulátószögből arra, hogy pontosan mennyit is ér általmenni a Tiszán (ld. Csernák Zsófia írása). Kalandos nyár volt. Szerencsésebbek eljutottak talán a nyílt vizekre is, hogy fáradtan beledőljenek a sós tengerbe, egy kóstólóra... Aggodalomra semmi ok: cápaveszély legközelebb csak a mozivásznon (ld. Schauermann Péter rovata).

 

Apropó mozi. Talán a színházzal együtt a mozi lesz az a műfaj, amiben sosem fogjuk kipipálni még a minimumlistánkat sem, de sebaj. Micsoda dolog lett volna két hónapot ülve tölteni? A műsor megvárt: Wagner és George Lucas karölt a színen (ld. Gál Krisztina cikke). Lemaradásunk ezek után már csak a könyvek terén lehet... Irodalommal a hónunk alatt, itt azért tettünk is erőfeszítéseket - talán. Ne feledjük: a jó metodista prédikátor (ld. Lakatos Judit írása) még lovon is megolvasott úgy napi egy órát. A jó vers titkait - amelyekre továbbra is kíváncsiak vagyunk, és maradunk - ezennel Mécs László fogja majd feltárni előttünk (ld. Máté-Márton Anna rovata).

 

Sokat gyűjtöttünk. Sokat tapasztaltunk. Egyházunkból. Újból.  Talán a kedves mellett, szomorút is. De ez a dolgunk. "Mégisegymásra" nézni, nem vizsgáztatással, hanem Isten ajándékaiként, szolgatársakként, Isten szemével (ld. Kuklis Tibor írása). Mert lassan megtanuljuk, hogy "pályánkat megfutni", ezt nap nap után tesszük, amíg tehetjük: minden nap ajándék (ld. Hecker Héla cikke).

 

A 12. számhoz értünk. A MIX stábja bemutatkozott. Köszönjük, hogy követtétek írásainkat, és köszönjük, hogy eljuthattunk idáig. Köszönöm a szerkesztő-kollégák és valamennyi munkatárs értékes segítségét, a szerzőknek mintegy 130 írását, és a MIX nevében kívánok boldog új évet, Isten közelségét, minden iskolát, szemesztert, pályát és újat kezdőnek, a 12. szám 12. oldalával (Farády Zsolt rovata), és ne feledjétek: "egy sétáló ember szívverésével azonos ütemben kell játszani" (ld. Siptár Miklós írása)...