2003. február-március - III. évfolyam 17. szám

   

Életem az egész természet

Riskó Gábor

 

Gyerekkorom óta szeretettel néztem a kertészkedőket, akik szőlőt, gyümölcsfát, zöldségnövényt ültetnek, gondozzák virágaikat. A szüleimmel mindig kertes házban laktunk, ahol nekem is volt külön kertecském. Aztán, amikor eljött a pályaválasztás ideje számomra nem volt kérdés, hogy melyik szakmát válasszam. Kertész lettem és nem bántam meg. Ez a munkám, a hivatásom, a hobbim, az életem.

 

Ha járom az országot és gyönyörködöm a kertekben, úgy érzem, e sok szépség az enyém. Nem beszélve a körülkerí-tetlen természetről! A tájak, hegyek-völgyek, alföldek, a fák, a bokrok, a mezei virágok mind egy nagy csoda részei, és ez az enyém is, a miénk.

 

A természetben élni, minden apró rezdülését meglátni, megfigyelni és élvezni - ez egy életforma. Talán áldozatot követel: az ember minden szabad és nem szabad idejét. A természetet járva, benne élve megtapasztalja az ember, hogy egy hatalmas egész része. Megtanul másként  gondolkodni az életről, az értékekről, a szeretetről. Őszintébb, megértőbb és bölcsebb lesz.

 

Ami az időt illeti: a napi munka mellett akad idő, hogy kiszabaduljunk a természetbe. Keddenként ifi órák előtt felmegyek a Schmidt-hegyre, vagy végigsétálok a Margit-szigeten. Tanuló koromban sokszor kimentem az erdőre, kezemben egy könyvvel vagy füzettel, és mire hazaértem már megtanultam az anyagot. De mindenki megtapasztalhatja: ha feszült, ingerült, ha kavarog a fejében a sok nyomasztó dolog, elég egy séta az erdei csendben és szépen leülepszik, kitisztul minden, nem marad más csak egy jóleső fáradtság. Valahol olvastam: "Ha bánatod van, szomorú vagy, akkor menj ki egy közeli erdőbe, rétre, és ott minden élőlényben meg fogod találni Isten csodálatos szeretetét és jóságát.

 

Nagyon sok helyen voltam már az országban. Elmondhatatlan érzés volt látni a szép tájakat. Annyi élményben volt részem, hogy életem végéig táplálkozhatom, erőt meríthetek belőle. A természet nyitottsága, az érzékenységre nevel. Nagyon fontos lenne, hogy erre a gyerekek is egész kicsi koruktól kezdve ráérezhessenek. Fontos, hogy közel kerüljenek a természet világához, megtanulják tisztelni, becsülni. Fontos, hogy megtanítsuk nekik érezni, meglátni, észrevenni a természetben rejlő csodákat. A családban nálunk a nagypapám hobbikertész. Tőle kaptam a növények és a természet szeretetét. De tőle tanultam azt is, hogy embertársaimat is szeretnem kell.