MIX
- a Metodista Ifjúsági Közösségek
Szövetségének havilapja
2003.
január - III. évfolyam 31. szám
|
Kedves
Mixesek!
Hecker Róbert
A
legutóbbi "Múlt-kor" rovatban Lakatos Judit azokra a fölvetéseitekre
reagált, melyek az egyháztörténelmi írásokkal kapcsolatosan születtek.
Ezek között az észrevételek között szerepelt a következő: "Hallani
szeretnétek kényes, cikis témákról."
Nem
vagyok abban a szerencsés helyzetben, mint Vas Bence barátom, aki legalább
azt tudja, hogy a cikkírói munkásságát minősítő
véleményt kinek tulajdonítsa. Ezért csupán így fogalmazhatok (Hofi után
szabadon): "Akinek nem inge, ne vegye magára... Akinek viszont igen, az öltözködjön
föl!" Imígyen, az ismeretlenség félhomályába üzenem hát a tisztelt észrevételező(k?)nek
a következőt:
"Kényes,
cikis témák" csak ott fordulhatnak elő, ahol azok nem kerülnek a
Krisztus világosságába! Ilyen esetekben a Krisztus előtti, magunkat szívből
megalázó, őszinte bűnbánattal teljes életszemlélet helyett jön a sumákolás.
Ekkor szoktunk mellébeszélni, bizonyítványt magyarázni, másokat vádolni,
ellenségeskedni... Aztán mikor látjuk, hogy mindez sehová sem vezet, mikor
már az állandósuló bozótharcba kellően belefáradtunk, jön a következő
variáció (de sajnos ugyanerre a témára): az elhallgatás. Nem beszélünk
róla többet, szőnyeg alá söpörjük, kínosan kerülve a kettőnk közötti
feszültségnek még a látszatát is... Így keletkeznek a "kényes, cikis
témák". Erről a démoni eredetű emberi játszmáról az Ige a következő
jellemzést adja: "Az ítélet pedig azt jelenti,
hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget,
mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat
cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le
ne lepleződjenek a cselekedetei." (János 3,20-21)
"Kényes,
cikis témákat" nem megbeszélni, hanem megbocsátani kell! Rá kellene végre
jönnünk arra, hogy a szálak újbóli és újbóli bogozása, az igazak fölemelését,
a vétkesek körét, és vétkeik súlyának százalékos megoszlását célzó
oknyomozói próbafúrások teljesen értelmetlenek, de főleg igeellenesek!
Mikor vesszük már észre, hogy ezen a nyomon az írástudók modernkori utódai
leszünk, akiknek "tárgyilagos kérdésfölvetését" Drága Mesterünk kíméletlenül
leleplezi? (Csak emlékeztetőül:
"Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közbe tetten érték. Mózes azt
parancsolta nékünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te
mit mondasz? ...Amikor továbbra is faggatták,
felegyenesedett, és ezt mondta nékik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá
először követ." János 8,4-5.7)
Merthogy
a "kényes, cikis témák" nem csak azok szereplőit, hanem a velük
foglalkozókat is rombolják! Leginkább azzal, hogy az igazságról alkotott
igei látásmódunkat elhomályosítva elhitetik velünk a relatív-sokarcú,
és éppen ezért fölismerhetetlen igazságról szóló pilátusi mesét. Ez
a mese úgy, ahogy van, hazugság! Csak
arra jó, hogy elbizonytalanítson, hogy szilárd támpontok és viszonyítási
alapok nélküli, ide-oda csapódó emberronccsá korcsosítson, hogy az un. tolerancia
süket ködében tehetetlen bábként kiszolgáltasson a többségi véleménynek.
Az Ige igazságfogalma u.i. nem valamiről, tehát
nem témákról és ügyekről, hanem mindig Valakiről, egy Élő Személyről,
az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztusról szól. (Csak emlékeztetőül:
"Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem,
és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról:
mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus így szólt
hozzá: Mi az igazság?" János 18,37-38)
Az egyháztörténelem se szóljon hát "kényes, cikis témákról!" Sokkal inkább olyan múltbeli tanulságokat vegyünk szemügyre, melyek előre, vagyis Jézus Krisztushoz, és ezáltal egymáshoz is közelebb visznek! Engedjünk az Ige útmutatásának, amikor arra buzdít bennünket: "Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten SzentLelkét, Aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban." (Efezus 4,29-32)Erre kellene törekednünk! Jómagam is erre igyekszem utolsó leheletemig, mert tudom: ha nem ezt tesszük, akkor az elődeink vétkeinél sokkal rosszabbakat fogunk mi magunk elkövetni...