2004. december - IV. évfolyam 34. szám

    

Khaled A. László

Drága Nõvérkék, kedves Bátyusok!

 

(Ugyan az ifjúság körébõl személyesen senkinek nem kértem ki véleményét, s így csak a magam nevében nyilatkozhatnék, engedjétek meg, hogy a "Kistesók" nevében, többes számban fogalmazzak meg egy véleményt az elõzõ havi Pásztor Zsófi cikk kapcsán. [Ld. 33. MIX Pásztor Zsófia: Kedves Kistesók c. írás]. Mégiscsak közéjük tartozom.)

 

Kedves Fiatal Felnõttek! (Csak, hogy egyszer így is néven nevezzünk benne-teket.)  Mi is figyelünk titeket. Fontosak vagytok nekünk. Ti vagytok ugyanis az a generáció, amely önmagunkon kívül a legközelebb áll hozzánk a gyüle-kezeti közösségben  (amit akár nevezhetünk "zegyháznak" is), s amely így összeköt a följebb álló idõsebb korosztályokkal. Ti vagytok azok a többé kevésbé fiatal házaspárok - nulla, egy, kettõ, három gyermekkel -, akik leginkább beszélik és értik azt a nyelvet, amelyet mi beszélünk, tehát, akikkel úgy hiszem leginkább mûködik a gyülekezeti kommunikációnk. Általában talán nagyon hasonlóak az Isten-élményeink, eléggé hasonló módon szólítjuk meg Istent, olvassuk szavát, hallgatjuk igéjét, várjuk vezetését. Mindezek miatt nagyon érthetõek és nagyon közeliek voltak azok a kérdések és problémák, amelyeket a "Nagytesó" felvetett. A mi életünkre is ráfér olykor egy "tudatosító tréning", amelyben újból rádöbbenünk arra, hogy a Gyõztes oldalán állunk, így kár az aggodalom, felesleges a félelem. A teljes életet keressük mi is, és úgy gondoljuk akkor éljük át leginkább (mondhatnám úgy is: akkor érdemes élni), amikor "teljes erõvel", és " szívvel-lélekkel" végezzük azt a szolgálatot, amely ránk bizatott: az õszinte Isten- és emberszeretetet.

 

Nagyon fontos látnunk titeket. Alternatíva vagytok, jövõkép számunkra a gyülekezetben. "Álom."  Mi általatok tudjuk elképzelni, hogy fiatal apákként, és anyákként  hogyan vehetünk részt, miként részesedhetünk továbbra is a gyülekezet életében, s benne Isten közelségében, áldásaiban. E látásért külön ajándék vagytok nekünk Istentõl. Ezért pedig külön köszönjük a kitartásotok és erõtök. Hogy a különbözõ családi terheitek, és az esetleg felmerülõ gyülekezeti nehézségek mellett próbáltok részt venni, együtt mûködni, és nem botránkoztok meg. Pedig általában talán könnyebb lenne.

 

Azért azt hadd mondjam el, hogy egyáltalán nem haragszunk rátok, amiért nem vagytok ifjúsági szövetségünk tagjai. Egyértelmû, hogy azok az élethely-zetek, amelyek benneteket meghatároznak (pl. gyermekvállalás és nevelés, családfenntartás, lakásvásárlás, stb.) egészen más szituációk, mint "hajdani" ifjú korotokban. Mindenekelõtt ezekben elveszítitek azt a szabadidõ mennyiséget, amellyel például egyetemistaként bírtatok. Mi fõként ezzel gazdálkodunk, ez jelenti szabad energiáink alapját, s miközben felfedezzük magunknak a hit tartalmát, szeretnénk formára találni a MIX-ben. Nektek pedig - az újdonsült körülmények és kihívásaik között - talán újra kell tanulni az élhetõ, a valóságos keresztény hitet. Azt hiszem ez minden életkornak, életfordulónak a feladata: megújulni, azaz rálelni az eredeti tartalomra és az újabb formára. 

 

Drága Nõvérkék, kedves Bátyusok! Talán életkori sajátosság, talán a több fele-lõsség teszi, hogy komolyabbak, és mélyebben gondolkodók vagytok, mint mi. Bennünk sokszor ezek a képességek várnak leginkább fejlesztésre. Ko-molyságotok Isten dolgaiban, és az áldozathozatalra való készségetek a gyülekezetben elgondolkoztat, és vonz. Mindezekért pedig különösen fontos számunkra, hogy mit gondoltok rólunk, hogy elfogadtok-e, hogy miféle jövõt láttok bennünk. Persze a jövõ nem mi vagyunk. A jövõ "csak" egy mozzanat: Istennel az emberért.