MIX - a Metodista Ifjúsági Közösségek Szövetségének havilapja

2005. április - V. évfolyam 38. szám

 

 

 

VEZÉRCIKK

Pásztor Zsófia: János tizenöt tizenkettő

RÓLUNK SZÓLVA

MIXhírek a szerkesztőségből

HIT & ÉLET

Válogatás II. János Pál írásaiból

NAGY VILÁG

Szabó Pál: Egy hét, és talán egy élet margójára

Szabó Pál: II. János Pál életrajza

RIPORT

Kovács Zsuzsanna: Csodák márpedig vannak!

IRODALOM

Válogatás József Attila verseiből

LAPZÁRTA

Hans Finzel: A vezetők tíz leggyakoribb hibája

 

 

 

VEZÉRCIKK

Pásztor Zsófia: János tizenöt tizenkettő

 

A teremben meleg volt, kicsit fülledt meleg. Félhomály. Kintről beszűrődött még egy kevés nyáresti fény. Hangulatunkhoz ez illet most, nem kapcsoltunk villanyt, az asztalon álló gyertya nyughatatlan lángja érdekes, torz árnyakat vetített a falakra. Székeinket egymás felé fordítottuk, kettesben voltunk, mint annyiszor - halkan beszélgettünk. A Mester és én. A szeretetről, mint annyiszo:.

 

Nem emlékszem pontosan, valahogy arra terelődött a szó, hogy arról ismer meg bennünket a világ - tudjátok -, hogy egymást szeretnünk kell. Könnyed voltam és felszabadult, mint annyiszor, ha vele beszélgetek és meggondolatlan is voltam. Valami olyasmit mondtam, hogy szeretni könnyű, nekem legalábbis könnyű, különösen a testvéreket. Lobbant a gyertyaláng, előttem van, ahogy élesen megvilágítja arcát. Nem szólt semmit, de szeme olyan beszédes volt, hogy azonnal védekezni kezdtem. - De miért nem hiszed el? Én szeretem a testvéreimet, elfogadom, tisztelem őket. - Hallgatott és nem mozdult. Nagyon kínosan kezdtem érezni magam, nem jutott eszembe semmi, amivel meggyőzhetném. Szerencsére kopogtak, ez mindkettőnket kizökkentett.

 

Nyílt az ajtó és nagy meglepetésemre belépett a nehéz ember. A nehéz ember a gyülekezetbe jár, és rendszerint morog, zsörtölődik, panaszkodik. Örülni, lelkesedni még nem nagyon láttam, rossz kedvével meg egyáltalán nem tudok mit kezdeni, ezért inkább kerülöm a társaságát. Ha rám néz, még mielőtt belekezdene mondanivalójába, mielőtt rám köszönne, elfordulok, mintha észre se vettem volna. Néha rámosolygok, biccentek, de sietek is tovább, mert semmi kedvem a panaszáradatot végighallgatni. Megdöbbentő, hogy ő most bejött ide a mi kis meghitt beszélgetésünk közepébe. Nem zavartatja magát, zörögve széket húz a Mester mellé, kezet nyújt mindkettőnknek, leül. Hallgatunk. Cipőm orrával a szék lábára firkálok. Megint kopognak, hangosan. Bevágódik az ajtó és kipirosodva, fújtatva megérkezik a késős család. Mi van ma itt? Keresem a Mester tekintetét, igazán megmagyarázhatná, hogy kerülnek ide ezek az emberek. De nem néz rám, mosolyogva köszön a házaspárnak, megborzolja az eleven kisfiú haját. Ők széket hoznak maguknak közénk, lepakolják táskáikat, egymás szavába vágva mesélik, mi történt velük idefelé jövet.

 

Pillanatok alatt betöltik a termet. A gyerek körbe rohan, felkapcsolja a villanyt. Zavar a vakító, hirtelen fény, zavar a nyugtalanságuk. Kopogás. Már meg sem lepődöm, a buta nő az. Csinos, de ostoba. Borzasztó, miket tud kérdezni, és ahogy vihog, felejthetetlen. Tágul a kör, szék kerül neki is, leül. Nyílik az ajtó, belép a bőbeszédű. Mindig mindenről van véleménye, hangosan, akkurátusan beszél minden témáról, magyaráz, akár kéri valaki, akár nem. Széket hoz magának, mindenkivel kezet ráz, nem hallom miről beszél, mert a kisgyerek trappol, és a buta nő vihog, de nem is nagyon érdekel. Újabb ismerősök érkeznek, a sértődékeny, a határozatlan, és a gúnyolódó. Figyelem a Mestert, végre rám néz. A szeme kedvesen csillog, látom, hogy különleges kapcsolatunkra gondol, de megint azt érzem, védekeznem kell. Nem akarom, hogy a többiek meghallják, ezért suttogva mondom: - Jó, de én elfogadom őket, nem bántom őket -, de már magam sem tudom, igazam van-e. A Mester fejét ingatja: - Ez nem elég - mondja halkan. Hirtelen feláll, és kimegy a teremből. Zavarban vagyok, és egyedül egy ilyen furcsa társaságban; mint egy rossz álom. Mindenki természetesen viselkedik, beszélgetnek, fecsegnek, nevetgélnek, mint más gyülekezeti alkalmakon. Tőlem is kérdezgetnek, nekem is mesélnek, próbálok értelmesen felelni, figyelni, de inkább az izgat, hová sietett a Mester. Gondolom, visszajön még, hiszen nem is köszönt. Talán én bántottam meg, felállok, körülnézek. Nyílik az ajtó, belép. Megkönnyebbülök. Egy lavór vizet cipel, karján egy hófehér törülközőt hoz. Eléállok. - Mit segítsek? - próbálkozom, de nem adja át az edényt.  - Csak gyere velem! - szól, és belép a körben ülők közé. A földre teszi a lavórt. Sejtem, mi következik. Elcsendesedik a társaság, a kisfiú is elhelyezkedik. A Mester egyikük elé térdel, felhajtja inge ujját. Állok mögötte, egyik lábamról a másikra, hátam mögött ujjaimat babrálom. Nézem őt, ahogy lehajolva dolgozik, karja mozog, csobog a víz, látom tarkóját, görnyedt hátát, vállára hulló haját. Térdel és felnéz az előtte ülőre: - Nagyon sok bánatod van, tudom. Nem is hiszed, ez mennyire fáj nekem is. Köszönöm az imádságaidat, állhatatosságodnak gyümölcse lesz. Szeretlek - gyengéden megtörli a nehéz ember lábát. Fogja a lavórt, és a késős férfi elé helyezi.

 

Nem emlékszem, hogyan éltem túl a következő órát. Csak az a kép él bennem nagyon élesen, világosan, ahogyan guggolt a lavór mellett, hajolt előttük és fölnézett mindegyikükre. Előttem van tiszta tekintete, és emlékszem megdöbbentő szavaira, ahogy mindegyikükhöz külön szólt. Beszélt a kifogyhatatlan energiáról, a zseniális ötletekről, a barátságos együttérzésről, a meleg szívről, a gondoskodásról, az alaposságról, a körültekintésről, hosszútűrésről, békességről, örömről. És szeretetről, mint annyiszor.

 

Térdelek, imádkozom. Uram, taníts szeretni, úgy ahogy te tudtál, ahogy te tudsz! Taníts meglátni a jót! Taníts, hogy ne csak eltűrni, elfogadni tudjam testvéreimet, hanem szeretni, lábukat mosni, ha akarod! Taníts szeretni, hogy a világ megismerhessen téged!

 

Kinyitom a szemem, félhomály van. Odakinn már teljesen besötétedett, itt az asztalon a gyertyaláng lobog nyughatatlanul, érdekes, torz árnyakat vetve a falakra. Ideje hazamenni, felállok. Székemet a helyére teszem, rend van a teremben. Veszem a táskámat, elfújom a gyertyát. Nyitom az ajtót, kintről fény surran a szobába, visszanézek, minden a helyén. Egy szék háttámláján hófehér törülköző szárad.

 

 

 

RÓLUNK SZÓLVA

MIXhírek a szerkesztőségből

 

Tiszaliget 2005.

Idén ismét Szolnok-Tiszaliget ad otthont a metodista nyári konferenciáknak. A Családi Tábor témája az egyház évi jeligéje: "Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét!" (2. Timóteus 1,7) Az Ifjúsági Tábor időpontja: 2005. július 8-12., jelentkezési határidő: 2005. július 31. A Családi Tábor időpontja: 2005. július 12-17., jelentkezési határidő: 2005. június 20. Jelentkezni a gyülekezetekben elhelyezett jelentkezési lapokon lehet! A jelentkezések a 2000 ft-os előleg befizetésével tekinthetők érvényesnek.

 

Új püspökünk: Patrick Ph. Streiff

Április 17-én szentelték fel a Közép- és Dél-Európai Centrálkonferencia új püspökét, Heinrich Bolleter utódját, Patrik Ph. Streiffot. A 49 éveslelkész, aki jelenleg a svájci Bielben szolgál, nős, 4 gyerek apja, hivatalosan 2006. május 1-én lép hivatalába.  

 

Nem lesz egyházi telefon

Az egyháztanács márciusi döntésének értelmében a Magyarországi Metodista Egyház egyik magyarországi mobilszolgáltatóval sem köt üzleti szerződést saját  mobilhálózatának kiépítésére.

 

Drágult a MIX

Sajnálattal kell közölnünk, hogy csaknem kétévi változatlan áron történő megjelenés után a MIX újság árát szerkesztőségünk emelni kényszerül, hogy fedezni tudja az előállítás költségeit. Az éves szinten sem túl jelentős áremelés után a Metodista Ifjúsági Közösségek Havilapja fél évre 1000 ft-ba, egy évre 2000 ft-ba fog kerülni. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy ifjúsági lapunk a kezdetektől fogva független és önfenntartó kiadvány, kizárólag az olvasói előfizetésekből és támogatásokból működik! Olvasóink eddigi bizalmát megköszönve tisztelettel számítunk a korábbi előfizetések megújítására!

 

Szívhez szóló üzenet

Itt szeretnénk megkérni azokat, akik 2004 ősze óta elhalasztották megtenni előfizetésüket, de ennek ellenére rendszeresen megkapják a MIX újságot, hogy elmaradásukat pótolják (1500 ft-os áron)! Az újság a rózsaszín belföldi  postautalványon fizethető elő a szerkesztőség címén: Khaled A. László, 1068 Budapest, Felsőerdősor u. 5. Köszönjük!

 

Nyert a MIX újság!

Örömmel értesítjük Olvasóinkat, hogy a MIX újság áprilisban ismét páyázatot nyert! A főváros VI. kerületi önkormányzatának közhasznú szervezete, a Terézvárosi Művelődési Közalapítvány 25 ezer forintos támogatást ajánlott fel havilapunk júniusi projektjének megvalósítására. 2005 júniusában újságunk így a budapesti metodista misszió 100 éves történetéről egyedi megjelenésű emlékszámot jelentet meg.

 

 

A kiadvány A/4-es méretben, fekete-fehér kiadásban a gyülekezet 100 éves történetéről közöl cikkeket, tanulmányokat, de terveink szerint oldalain a centenáriumhoz kapcsolódó érdekes riportok, és hasznos adatbázisok (kronológia, lelkészlista) is helyet kapnak! A gazdag képi anyaggal szerkesztett emlékszám a Magyarországi Metodista Egyház Levéltárában található fotóarchívum felhasználásával fog elkészülni.

 

 

Olvasóinkat ezúton szeretnénk buzdítani arra, hogy rendeljék meg az emlékszámot! A megemlékezésen túlmenően, a kiadvány kiváló ajándékozási, bemutatkozási lehetőség is! Rendeljétek meg másoknak is!

 

 

A megrendeléseket 2005. június 1-ig várjuk! Az emlékszám számára adományokat elfogadunk és várunk! Az adományokat a kiadvány igényesebb minőségű kivitelezésére fordítjuk! Egy szám ára: 200 ft. Megrendelhető e-mailben: a mixujsag@mix.metodista.hu címen, vagy levélben a szerkesztőség címén: Khaled A. László, 1068 Budapest, Felsőerdősor u. 5.

 

 

 

HIT & ÉLET

Válogatás II. János Pál írásaiból

 

Imádság a békéért

1991. január 16. (részlet)



Atyáink Istene, Te a béke útjait tervezed, és nem a szenvedését, gyűlölöd a háborút és elnyomod az erőszakosak büszkeségét... Halld meg fiaid és leányaid egyöntetű kiáltását. Az egész emberiség sürgető kérését: Ne legyen többé háború, visszafordíthatatlan kaland; Ne legyen többé háború, a szomorúság és erőszak útvesztője; Szűnjék meg a Perzsa-öböl háborúja! Szólj a népek sorsáért felelősök szívéhez, tartóztasd fel a bosszú, és a számonkérés logikáját, Lelked által adj ösztönzést új megoldásokra, nagylelkű és tisztességes gesztusokra, a párbeszédre és a türelmes várakozásra, amelyek gyümölcsözőbbek, mint a be nem tartott háborús feltételek. Add meg korunknak a béke napjait. Soha többé háborút!

 

A szenvedésről

Salvici doloris enciklika, 1984. február 11. (részlet)

 

Századok, nemzedékek tapasztalták, hogy  a szenvedésben sajátos erő lakik, sajátos kegyelem, amely belsőleg Krisztushoz köze-íti az embert. (...) Minél orvosolhatatlanabbul beteg, teljes egészében legyöngült a test, minél élet- és cselekvésképtelenebb az ember, annál jobban megmutatkozik a belső érettség és a lelki nagyság, amely meg-rendítő tanúságtétellé válik az egészséges, normális emberek számára.

 

Krisztus azért jött, hogy örömet okozzon

Minden napra egy ima - imádságok az év 365 napjára (részlet)

 

Úgy jövök hozzátok, mint Jézus Krisztus szolgája, és róla szeretnék beszélni. Krisztus azért jött, hogy örömöt hozzon: örömöt a gyermekeknek, örömöt a szülőknek, örömöt a családoknak és a barátoknak, örömöt a munkásoknak és a tanulóknak, örömöt a betegeknek és öregeknek, örömöt az egész emberiségnek. Az öröm valójában a karácsonyi üzenet vezérszólama és az evangéliumok visszatérő motívuma. Ne feledjük el az angyal első szavait, melyeket Máriához intézett: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!" (Lukács, 1,28) És Jézus születését az angyal így nyilvánította ki a pásztorok számára: "Nagy örömöt adok tudtul nektek és majd az egész népnek." (Lukács 2,10) Évekkel utóbb, amikor Jézus szamárháton belovagolt Jeruzsálembe, a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent: "(...) Áldott az Úr nevében érkező Király!" (Lukács 19,37-38) Tudjuk, hogy a tömegből néhány farizeus panaszkodni kezdett, mondván: "Mester, hallgattasd el tanítványaidat!" De Jézus azt felelte: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni." (Lukács 19, 39-40)

               

Vajon nem igazak Jézus szavai még ma is? Ha hallgatunk arról az örömről, mely abból származik, hogy ismerjük Jézust, városaink kövei fognak megszólalni! Mert mi a húsvét népe vagyunk, és az alleluja  a mi énekünk. Szent Pállal együtt buzdítalak titeket: "Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek!" (Filippi 4,4)

 

És örvendjetek, mert ő életünk gazdája!   

 

A művészet világához

Levél a művészeknek, 1999. április 4. (részlet)

 

Isten tehát létbe hívta az embert, és feladatul adta neki, hogy művész legyen. A művészi alkotásban bizonyul leginkább Isten képmásának az ember. Feladatát elsősorban azáltal valósítja meg, hogy saját emberségének csodálatos anyagát formálja, továbbá a körülötte lévő világot is alkotó módon uralja. Az isteni művész szeretettel közeledik a művész ember felé, s ad neki egy szikrát isteni bölcsességéből, amikor arra hívja, hogy legyen részese teremtő erejének.

 

A szenvedésről

Salvici doloris enciklika, 1984. február 11. (részlet)

 

Ahhoz, hogy a szenvedés miértjére adott igazi választ megérthessük, tekintetünket az isteni szeretet kinyilatkoztatása felé kell fordítanunk. Ez minden létező végső forrása. S egyben a leggazdagabb forrása a szenvedés értelmének is, amely mindig titok marad. Tudatában vagyunk annak, hogy magyarázataink elégtelenek, nem tudjuk egészen megragadni a misztériumot. Krisztus utat nyit hozzá és felfedezteti velünk a szenvedés miértjét, ha képesek vagyunk megragadni az isteni szeretet mélységét. (...) A szeretet az a forrás, amelyből a legteljesebben fakad a szenvedés értelmének kérdésére küldött felelet. Ezt a feleletet Isten Jézus Krisztus keresztjében adta meg az embernek.

 

A fiatalokhoz

Átlépni a remény küszöbén, 1994 (részlet)

 

Amikor találkozom a fiatalokkal, a világ bármely táján, mindenekelőtt azt várom, hogy, amit ők akarnak nekem mondani magukról, társadalmukról, egyházukról. És ezt mindig tudatosítom is bennük: "Egyáltalán nem az a fontosabb, amit én fogok nektek mondani: az a fontos, amit ti mondotok nekem. Nem szükségképpen szavaitokkal mondjátok el, hanem jelenlétetekkel, éneketekkel, esetleg táncotokkal, előadásaitokkal is, s végül pedig lelkesedésetekkel."

 

Nem igaz, hogy a pápa vezeti a fiatalokat a földgolyó egyik végétől a másikig. Inkább a fiatalok vezetik őt. És ha éveinek száma gyarapszik is, arra buzdítják, legyen fiatal, nem engedik, hogy elfelejtse élményét, a fiatalság felfedezését, és a fontosságot, amivel a fiatalság bír minden ember életében.

 

Az életről

Evangalium vitae enciklika, 1995. március 25. (részlet)

 

Miért érték az élet? A kérdés végigvonul az egész Szentíráson, és első lapjaitól kezdve hatásos és csodálatos választ kap. Az az élet, melyet Isten az embernek ajándékoz, teljesen más, mint az összes teremtett élőlények élete, amennyiben, jóllehet rokon a föld porával, a világban Isten megnyilvánulása, jelenlétének jele, dicsőségének nyoma. (...) Az élet leheletének isteni eredete magyarázza az örök elégedetlenséget, mely kíséri az embert életének minden napján. Mert Isten alkotta, Isten eltörölhetetlen jegyét hordozza magában, és természete szerint feléje törekszik.

 

A fiatalokhoz

XV. Ifjúsági Világtalálkozó, Róma - Tor Vergata, 2000. augusztus 19.

(részlet)

 

Igazából Jézus az, aki kerestek, amikor a boldogságról álmodoztok; Ő az, aki vár rátok, amikor semmi sem elégít ki abból, amit találtok; Ő a szépség, ami annyira vonz benneteket a radikalitás szomjúságával, ami nem engedi meg nektek, hogy alkalmazkodjatok a megalkuvásokhoz; Ő az, aki arra indít titeket, hogy letegyétek az álarcokat, amik hamissá teszik az életet; Ő az, aki látja szívetekben a legigazabb döntéseket, amiket mások el akarnak fojtani. Jézus az, aki felébreszti bennetek a vágyat, hogy valami nagyot kezdjetek az életetekkel, az akaratot, hogy egy ideált kövessetek, hogy elutasítsátok a süppedős középszerűséget, a bátorságot, hogy alázattal és kitartással elkötelezzétek magatokat önmagatok jobbítására, valamint a társadalom javítására, az emberibbé és testvéribbé tételére.

 

 

 

NAGY VILÁG

Szabó Pál: Egy hét, és talán egy élet margójára

 

Körülbelül egy hónapja gondolkoztam egy cikkről, ami tartalmi szempontból lett volna aktuális. Aztán érdekes volt látnom, hogy a cikk ugyan megírható, ám kicsit más megvilágításból, és más kapcsán. "Csao Darwin" címmel gondolkoztam rajta, amely bemutatta volna, hogy míg az USA-ban a biológia könyveket írják át arra, hogy a teremtéstörténet is benne legyen, addig nálunk a www.azenorszagom.hu-n egy párt felmérést készített több kérdésben, és sokszor lesújtó válaszokat lehetett olvasni (erre az emberi értékeink feladása, és állattá degradálás veszélye alapján lehet ráhúzni azt, hogy Darwin kiütéssel győzött az ember felett). Az egész szomorú aktualitást kapott a pápa halála kapcsán.

 

II. János Pál pont azon értékeket hirdette, és tartotta fontosnak, amelyek ebben a felmérésben eléggé leszerepeltek. Az oldalon megállapítások szerepeltek, amikkel egyet lehetett érteni, vagy ellenezni őket. Az egyik: "A gyógyíthatatlan betegeknek meg kell adni a jogot az eutanáziához." (76% értett egyet ezzel.). Egy másik: "Az azonos nemű párok is köthessenek házasságot." (42% értett vele egyet.) A pápa is ezek ellen emelte fel a szavát, mondván nem biblikus dolgok, és helytelenítette. Az abortusz kérdést a honlap már nem is említette, hisz annyira triviálisan benne levőnek tekinti a társadalmunkban. Érdekes, hogy mennyire emeljük fel a szavunkat ilyen kérdésekben, amikor tudjuk, hogy nem biblikus a másik, manapság "trendinek" mondott álláspont. Pedig ez nem napi politikai ügy, és mégis, ha az egyházak esetleg kiállnak érte máris egy-egy párt mellett vagy ellen való kiállásnak kiáltják ki.

 

A másik, amit szeretnék megosztani veletek, az a pápa temetésének a hetében volt. A pápa halálhírének bejelentését a legtöbb tv az éppen aktuális adását megszakítva tette, és előtte is feliratokkal tudósítottak a helyzetről. Onnantól kezdve majd egy hétig a hírműsorok döntő része a pápáról szólt (kb. 15 perc Vatikán, 1 perc, hogy még mindig nincs közös államfőjelölt, és 2-3 perc egyéb). A nem éppen keresztény médiában, ahol legtöbbször elvétve találni csak vallási műsorokat most másról sem lehetett hallani. Számomra ez eléggé furcsa érzés volt. Bele lehetne gondolni, hogy milyen lenne, ha mindig így lenne, ha élő hitű embereket lehetne látni a tv-n keresztül, olyan dolgokat, amik elgondolkodtatnak, és megállásra késztetnek. A temetést élő adásban sugározták a csatornák, állítólag 2 milliárd embernek volt meg a lehetősége arra, hogy megnézhesse. Én nem láttam, és nem tudom, hogy mit mondtak. De ha hangzott az evangélium, vagy csak néhány embert közelebb vitt ez Istenhez, akkor nem volt hiába.

 

A pápának voltak olyan álláspontjai, amik számunkra kevésbé voltak elfogadhatók. A legnagyobb kérdést felvető probléma, a többi "világvallással" való kapcsolat, megbékélés. Ez hosszabb távon a szinkretizmus felé vezethet, hiszen egy másik "trendi" megállapítást támaszt alá: lényegében minden vallás egyforma, és ugyanazt a "Lényt" szólítják meg a különböző vallások csak a forma más, és ebből legyen egy egységes vallás.

 

Csak imádkozhatunk azért, hogy egy olyan embert választanak pápává, aki Isten eszköze lehet, és felé mutat utat az embereknek.

 

NAGY VILÁG

Szabó Pál: II. János Pál életrajza

 

Forrás: www.index.hu, 2005. április 2. 22:04

 

Karol Jozef Wojtyla 1920. május 18-án született a Krakkótól ötven kilométerre fekvő Wadowicében. Karol Wojtyla nyugalmazott katonatiszt és szabó, és Emilia Kaczorowka tanárnő két fia közül ő volt a fiatalabb. Wadowicében járt gimnáziumba, majd 1938-ban a krakkói Jagelló Egyetemre iratkozott be. Ezzel párhuzamosan egy színiskolába is járni kezdett. Miután a náci megszállók bezárták az egyetemet, egy kőbányában, majd egy vegyi üzemben vállalt munkát.

 

1942-ben kezdte meg papi tanulmányait a krakkói érsek által vezetett, illegalitásban működő szemináriumban. Ugyanebben az időben tevékenyen közreműködött a "Rapszodikus Színház" nevű, titokban működő színtársulat munkájában. A második világháború után folytatta tanulmányait az újból megnyitott krakkói szemináriumon és a Jagelló Egyetem teológiai szakán.

 

1946. novemberében pappá szentelték, majd Rómába küldték, 1948-ban lett a teológia doktora, doktori disszertációját Keresztelő Szent János műveiről írta. Papi hivatását lengyel emigránsok között gyakorolta Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában. 1948-ban visszatért Lengyelországba, ahol Krakkó több parókiájában papként tevékenykedett, illetve 1951-ig ő volt a városi egyetem káplánja.

 

Ezután újból filozófiai és teológiai tanulmányokba fogott. Később a teológia és az etika professzora lett a krakkói és a lublini egyetemen. 1964-ben VI. Pál Krakkó érsekévé nevezte ki, 1967-ben pedig bíboros lett.

 

1978. október 16-án választották a katolikus egyház fejévé. Az első szláv származású pápa a II. János Pál nevet választotta, közvetlen elődje I. János Pál iránti tiszteletből. 455 év után ő lett az első nem olasz pápa.

 

II. János Pál több mint száz pápai látogatást tett Olaszországon kívül és több mint 130-at Olaszországon belül. Eddigi 27 éves pápasága alatt több mint ezer találkozót és audienciát tartott politikusokkal, kormány- és államfőkkel. II. János Pál volt az első pápa, aki meglátogatott egy zsinagógát, és szintén elsőként látogatást tett az auschwitzi holokauszt emlékműnél. Legtöbb alkalommal Lengyelországot, Franciaországot és az Egyesült Államokat, Mexikót és Spanyolországot kereste fel, nem látogatott el viszont Kínába, Kelet-Timor kivételével Indonéziába, illetve Oroszországba.

 

II. János Pál a rendszerváltozás után két alkalommal, 1991 augusztusában, és 1996. szeptemberében tett apostoli látogatást Magyarországon. II. János Pál a rendszerváltás után három magyart avatott boldoggá, Apor Vilmos és Romzsa Teodor mártírpüspökök után legutóbb 2003. márciusában Batthyány-Strattmann Lászlót.

 

Miközben világszerte elismerést váltott ki külföldi misszióival, meglehetősen konzervatív nézeteket vallott, aminek a szentszéken belül és kívül is akadtak ellenzői. 1995-ben adta ki az Élet evangéliuma kezdetű enciklikáját, amiben kategorikusan elutasította az abortusz, a melegházasság, a válás és az eutanázia intézményét, aminek következménye elemzők szerint inkább a katolikus hívők eltántorítása lett.

 

Liberális és szociálisan érzékeny nézeteket vallott ugyanakkor a halálbüntetésről, illetve a fejlődő országok adósságállományának elengedésének kérdéséről.

 

II. János Pálról - aki túlélt egy, 1981. május 13-án ellene elkövetett merényletet is - egy 1991-es sebészeti beavatkozás során derült ki, hogy Parkinson-kórban szenved. A kilencvenes évek második felétől gyakran küszködött egészségügyi problémákkal, 1994 combcsontját törte el, 1996-ban vakbelét kellett eltávolítani.

 

2004 márciusában vette át a harmadik leghosszabb ideje regnáló pápa címet, az akkor már nyolcvannégy éves egyházfő nyilvánvaló testi gyengesége ellenére utasította vissza esetleges lemondásáról szóló híreszteléseket, és Vatikán orvosait arra kérte, amíg lehet, tartsák őt életben.

 

 

 

RIPORT

Kovács Zsuzsanna: Csodák márpedig vannak!

 

Csodák márpedig vannak. Magó Aranka élete maga a csoda. Erről fog nekünk mesélni. Ez a történet emberi, mégis Isteni, mert a sok emberi ballépés ellenére ő tette mégis széppé és egésszé. Hogy hogyan kapcsolódik ez a mostani témánkhoz? A változás Aranka munkahelyén kezdődött:

 

Mesélj egy kicsit arról az időről, mielőtt megtértél?

 

Hát, mit is meséljek, nem is tudom, hol kezdjem! Amikor anyukám terhes lett velem, el akart vetetni, nem akart engem, mert tudta, hogy úgyis intézetbe fogok kerülni. Az orvos azt mondta neki, hogy ahol megvan egy gyerek, ott megfér kettő is. Ezt a mondatot Isten adta az orvos szájába. Így hát megszülettem.

 

Apukám alkoholista volt, a nagyszüleim szintén. Mindig mentek a veszekedések otthon, így anyukám elvált, és egy munkásszállóra költözött. Nagymamám, aki nem szeretett, odadobott anyukámnak, hogy törődjön ő velem. Mikor intézetbe kerültem, apukám az alkohol miatt éveken keresztül bántalmazott mindenféle módon (2. osztályos koromtól elkezdve), ezért nem ment a tanulás sem, zárkózott ember lettem. Ez volt az oka annak is, hogy öngyilkos akartam lenni. Senkinek nem mertem szólni róla. Aztán egyszer elmondtam egy osztálytársamnak, ő tanárnak, és így eljutott az igazgatóhoz. Nem is engedtek ezután haza. Később nagymamámnak is elmondtam a dolgot, de ő egyáltalán nem hitte el, hogy a fia ezt tette velem.

 

Ezután bekerültem egy fiúintézetbe. Nem tudtam, hogy kell ott kezelni a dolgokat, senki sem magyarázta el, mit hogyan csináljak. Többen ki is kezdtek velem. Két évig voltam itt, aztán elküldtek.

 

Mikor anyukám férjhez ment egy másik emberhez, a mostohaapám rábeszélt egy esküvőre. 22 éves voltam, a férfi 32, mostohaapám egyik munkatársa. Én nem akartam hozzámenni, de mégis úgy döntöttem, mert bennem volt akkor, hogy szeretnék már családot, gyerekeket. Nagyon megbántam ezt a házasságot később, és mivel templomi esküvő volt, az van bennem, hogy lehet, nem fogok már többet férjhez menni.

 

A volt férjemnek az ital miatt nem lehetett gyereke. Rossz hatással is volt rám azzal, hogy ivott, és ha nem adtam volna be a válópert, nem tudom, hol lennék most, az életem valószínűleg csődbe jutott volna. Hála Istennek, hogy kihozott ebből. A családommal próbáltam a kapcsolatot helyrehozni, de mindig közbejöttek dolgok, problémák, így nem sikerült.

 

Hogyan tértél meg?

 

Az István kórházban dolgoztam, és ott feküdt Janits Judit néni betegként. Ő a metodista gyülekezetbe járt. Sokat küszködött azzal, hogy leszólítson-e. Az ördög mindig ott volt, hogy nehogy megszólítson, de Isten végül is adott neki erőt, és megtette. Megkérdezte tőlem, hallottam-e Istenről, szeretnék-e megtérni? Igent mondtam, de nem tudtam, mi az a megtérés. Mondtam, hogy nem hallottam Istenről, de a szívem mélyén valamit érzek. Judit néni ekkor ajánlotta nekem az ifjúságot a gyülekezetben. Jártam is egy párszor, de nem értettem az egészet, és nagyon zárkózott is voltam. Nem tudtam megnyílni, az emberek elől magamba burkolóztam.

 

Később Judit néni ajánlott egy másik gyülekezetet, Németh Géza volt akkor ott a lelkész. Oda jártam egy darabig, míg férjhez nem mentem, azután már nem tudtam többet menni. Akkor sem értettem még igazán Istent.  Judit nénivel azért még megmaradt a kapcsolat. Ő megismertetett Szepesi Dórival, akivel egyből összebarátkoztunk, és az ő révén visszakerültem a metodista ifjúságba. A családomnak az addig történt dolgok miatt megbocsátottam levélben.

 

1991-ben ifjúsági csendesnapok voltak Kaposszekcsőn, és kihívták előre az előadás végén azokat, akik meg akartak térni. Kimentem. Ekkor adtam át Istennek az életemet. Azóta ebben a gyülekezetben vagyok, és nagyon hálás vagyok Istennek, hogy egész életemen át végig megőrzött, és ide vezetett.

 

Miben lett más az életed, miután megtértél?

 

Rájöttem, hogy az eddigi életszakaszt, amit éltem, be kell fejezni. Korábban azt gondoltam, hogy a fiúktól kapom meg a szeretetet. Sokan vannak az intézeti lányok közül, aki ezt hiszi, és ha vége van egy kapcsolatnak, akkor már keresi is a következőt. Én is ilyen életet éltem, és úgy éreztem magam, mint egy kicsavart rongy.

 

Mikor a gyülekezetbe jártam, nem egyből, de egy idő elteltével Isten mintha ketté vágott volna valamit bennem, megláttatta velem, hogy ez rossz. Ezután nem voltam már együtt senkivel. Nem könnyű dolog, de Isten erőt ad abban nekem, hogy nem teszem meg.

 

Mit mondanál azoknak, akik még gondolkoznak azon, hogy döntsenek-e Jézus mellett, vagy ne? Ha igen, akkor miért tegyék meg?

 

Úgy gondolom, hogy ha a saját maga életét éli az ember, mindenféle helyzetben kihasználják, mert azt hiszi, hogy más embertől kapja meg a szeretetet. De egyáltalán nem ők azok, akiktől ezt meg lehet kapni, csak Isten képes a legnagyobb szeretetet megadni. Ő be is tudja tölteni a szívedbe a szeretetet, jobban, mint bármely ember, barát.

 

Egy boldog élet van Istenben. Ezt a boldogságot bárhol keresheti az ember, nem találja meg. Nem azt mondom, hogy mindig könnyű az élet, de ő mindig velünk van a gondok és bajok közt, és mindig átsegít minket a nehézségeken. Ő soha nem hagy minket cserben, ez az, amit nagyon tudok, és benne nem lehet csalódni. Az örök élet, amit ő ad, sokkal értékesebb bármilyen életnél. Ezt az életet kívánom minden embernek, hogy találja meg Istent!

 

 

 

IRODALOM

Válogatás József Attila verseiből

 

Olyan bolond vagy

1925 ősze

 

Olyan bolond vagy

Szaladsz

Akár a reggeli szél

Még elüt valamelyik autó.

Pedig lesikáltam kis asztalomat

És most

Tisztábban világít kenyerem enyhe fénye.

No gyere vissza, ha akarod

Veszek takarót vaságyamra

Egyszerű, szürke takarót.

Illik az

Szegénységemhez, aki szeret téged

És az Úr is szereti nagyon

És engem is szeret az Úr

Nem jön soha nagy fényességgel

Nem akarja, hogy elromoljanak

Szemeim, akik

Nagyon kívánnak látni téged

És nagyon szépen néznek majd terád

Ha visszajösz

Vigyázva foglak megcsókolni

Nem tépem le rólad a kabátot

És elmondom mind a sok tréfát

Mert sokat kieszeltem azóta

Hogy te is örülj

Majd elpirulsz

Lenézel a földre és kacagunk

Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba

A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik

És fáradt, összetört álmokban majd elmosolyodnak ők is.

 

Kedves jocó!

1916-1917 (?)

 

De szeretnék gazdag lenni,

Egyszer libasültet enni,

Jó ruhába járni kelni,

S öt forintért kuglert venni.

 

Mig a cukrot szopogatnám,

Uj ruhámat mutogatnám,

Dicsekednél fűnek fának,

Mi jó dolga van Attilának.

 

Kész a leltár

1936. november-december

 

Magamban bíztam eleitől fogva -

ha semmije sincs nem is kerül sokba

ez az embernek. Semmikép se többe,

mint az állatnak, mely elhull örökre.

Ha féltem is, a helyemet megtaláltam -

születtem, elvegyültem és kiváltam.

Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,

ki ingyen adott, azt szerettem érte.

Asszony ha játszott velem hitegetve:

hittem igazán - hadd teljen a kedve!

Sikáltam hajót, rántotam ampát.

Okos urak között játszottam a bambát.

Árultam forgót, kenyeret és könyvet,

ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.

Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,

de ágyban végzem, néha ezt remélem.

Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.

Éltem - és ebbe más is belehalt már.

 

(Töredék)

 

Nem ér szerencse, nem árt balsiker sem -

szavam szerelem kérte.

Bocsássatok meg, hogyha jó a versem

és szeressetek érte.

 

(talán eltünök hirtelen...)

1937. november

 

Talán eltünök hirtelen,

akár az erdőben a vadnyom.

Elpazaroltam mindenem,

amiről számot kéne adnom.

 

Már bimbós gyermek-testemet

szem-maró füstön száritottam.

Bánat szedi szét eszemet,

ha megtudom, mire jutottam.

 

Korán vájta belém fogát

a vágy, mely idegenbe tévedt.

Most rezge megbánás fog át:

várhattam volna még tiz évet.

 

Dacból se fogtam föl soha

értelmét anyai szónak.

Majd árva lettem, mostoha

s kiröhögtem az oktatómat.

 

ifjúságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek

és most könnyezve hallgatom,

a száraz ágak hogy zörögnek.

 

Nem emel föl

1937. február

 

Nem emel föl már senki sem,

belenehezültem a sárba.

Fogadj fiadnak, Istenem,

hogy ne legyek kegyetlen árva.

 

Fogj össze, formáló alak,

s amire kényszerítnek engem,

hogy valljalak, tagadjalak,

segíts meg mindkét szükségemben.

 

Tudod, szivem mily kisgyerek -

ne viszonozd tagadásom;

ne vakítsd meg a lelkemet,

néha engedd, hogy mennybe lásson.

 

Kinek mindegy volt már a kín,

hisz gondjaid magamra vettem,

az árnyékvilág árkain

most már te őrködj énfelettem.

 

Intsd meg mind, kiket szeretek,

hogy legyenek jobb szívvel hozzám.

Vizsgáld meg az én ügyemet,

mielőtt magam feláldoznám.

 

(Az Isten itt állt a hátam mögött...)

1937. szeptember-október

 

Az Isten itt állt  a hátam mögött

s én megkerültem érte a világot

........................................................

........................................................

 

Négykézláb másztam. Álló Istenem

lenézett rám és nem emelt föl engem.

Ez a szabadság adta értenem,

hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

 

Ugy segitett, hogy nem segithetett.

Lehetett láng, de nem lehetett hamva.

Ahány igazság, annyi szeretet.

Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

 

Gyönge a testem: óvja félelem!

De én a párom mosolyogva várom,

mert énvelem a hűség van jelen

az üres űrben tántorgú világon.

 

(Csak az olvassa...)

1937. június eleje

 

Csak az olvassa versemet,

ki ismer engem és szeret,

mivel a semmiben hajóz

s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

 

mert álmaiban megjelent

emberi formában a csend

s szivében néha elidőz

a tigris meg a szelid őz.

 

(Töredék)

 

Oly lágy az este, mint egy szöllőszem,

gurul puhán emlékeim között.

Egy szőke est. De már nem emlékszem,

 

 

 

LAPZÁRTA

Hans Finzel: A vezetők tíz leggyakoribb hibája

 

(Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2002., 85-87. oldal)

 

 

Hogyan ismerjük fel a valódi függetleneket, akik elhozhatják nekünk a jövőt?

 

- Nemcsak a saját ötleteikkel törődnek, hanem a szervezet céljaival is.

- Jelenlegi pozíciójukban számottevő eredményt érnek el.

- Készek megdolgozni azért, hogy meghallgassák őket.

- Mások követik vezetésüket - hatást gyakorolnak másokra, és ez jó eredményekhez vezet.

 

Hogyan bátorítsuk a függetleneket, akik segítségünkre lehetnek?

 

- Engedjük hosszú pórázon őket - térre van szükségük a szárnyaláshoz.

- Bízzuk rájuk valaminek a vezetését, ami csakugyan az övék.

- Hallgassuk meg ötleteiket, és adjunk időt nekik a növekedésre.

- Engedjük meg, hogy egyedül dolgozzanak, ha akarnak.

- Hagyjuk békén őket, és adjunk nekik időt, hogy kivirulhassanak.

 

Hogyan fojtsuk el a köztünk levő függetleneket?

 

- Hozzunk létre minél több vezetési szintet, melyeken a döntéseknek át kell menniük.

- Állandóan ellenőrizzük őket.

- Minél vastagabb legyen irányelveink gyűjteménye.

- Minden fontos döntést felülről irányítsunk.

- Minden lehetséges dolgot küldjünk el bizottságoknak megfontolás végett.

- Mindig hónapokat kelljen várniuk az őket érintő döntésekre. Tegyük őket olyan csapatba, amely tele van kicsinyes gondolkodású bürokratákkal.

 

S végül, az asztalomra került egy levél, amely talán érdekli az olvasót:

 

Nagytiszteletű Pál Apostol, független misszionárius

Görögország, Korinthus

 

Kedves Pál Úr!

 

Nemrég megkaptuk levelét, melyben szolgálatra jelentkezik igazgatóságunkhoz. Alaposan megvizsgáltuk ügyét, és őszintén szólva meglepett minket, hogyan sikerült megbízható misszionáriusként feltüntetnie magát.

 

 

1. Először is megtudtuk, hogy ön komoly szembetegséggel küszködik, ami szinte bizonyosan leküzdhetetlen akadálya bármiféle hatékony szolgálatnak. Általában hibátlan látást követelünk meg. (...)

3. Ezenkívül igaz-e, hogy ült már börtönben? Egyes testvérek arról számoltak be, hogy ön két évet töltött le Cézáreában, és Rómában is ült börtönben. (...)

6. Az ön szolgálata túl csapongó ahhoz, hogy sikeres lehessen. Először Kis-Ázsia, aztán Macedónia, majd Görögország, Olaszország, most pedig egy megvalósíthatatlan spanyolországi vállalkozásról beszél. Az összpontosítás fontosabb, mint erőink szétforgácsolása.

7. Végül dr. Lukács, az orvos szerint ön vékony, kis termetű, erősen kopaszodó ember, gyakran beteg, és mindig annyira feldúlják gyülekezetei, hogy igen keveset alszik. Dr. Lukács elmondta, hogy ön fél éjszakákon át járkál imádkozva a házban. Szerintünk a megfelelő jelentkező józan gondolkodású és izmos testalkatú. Meggyőződésünk, hogy egy jó éjszakai alvás lendületet és erőt ad az embernek, és amikor felébred, tele van energiával.

 

 

Sajnálattal közöljük önnel, Pál testvér, de eddigi gyakorlatunkban nem találkoztunk még olyan jelölttel, aki ennyire messze lenne missziós tanácsunk követelményeitől. Ha elfogadnánk jelentkezését, a jelenlegi missziós gyakorlat minden elvét megszegnénk.