RÓLUNK SZÓLVA

Vannak olyan szavak, amiknek már úgy megszoktuk az alakját, hogy nem is gondolkodunk eredetén, értelmén. Ilyen ez is, együtt, 1ütt. Jó együtt keresztényekkel, testvéreinkkel, legszívesebben mindig együtt maradnánk. De miért olyan jó, miért felemelő, miért vagyunk boldogok együtt? A titkát hordozza a szó, egy. Nem sok - sokütt, nem minden - mindenütt, hanem egy - együtt.

Eszembe jut a kép, az Isten országa hasonló a kovászhoz. Figyelem, konyhai elmélkedés következik! Az élesztőt kis folyadékkal lisztbe keverjük, tészta lesz, egy tészta lesz. Szétosztom, elcsomagolom, elrakom, előveszem, összeillesztem, összegyúrom. Már megint egy tészta lett, hol vannak az előbbi határai? Szeret együtt lenni a tészta, szeret egy lenni. Kiveszek belőle egy kicsit, lisztbe keverem, kicsi víz kell és kis idő, ebből is tészta lesz. Fincsi. Összegyúrhatom az előzővel, és többé nem lehet megkeresni az előbbi és az utóbbi adagot. Szeret együtt lenni, összenőni, összeolvadni. Ilyennek képzelem az Isten országa misztikumát, varázsát.

Véletlenül összefutunk ketten a körúton. Szmog van, forró aszfaltszag és dübörgő géppel bontják a burkolatot. Rohanunk, alig halljuk egymás szavát, inkább csak mosolygunk, pár szó, egy érintés. Isten országa ott van. Érezzük a határait közvetlenül körülöttünk, érezzük érthetetlenül szelíd királyunk jelenlétét. Búcsúzunk, továbbsietünk. Belül, baloldalon marad a meleg érzés, egy kicsit otthon voltunk, 1ütt, jó volt.

Összejövünk a Balatonnál, három család, fáradt felnőttek és vidám gyerekek. Üldögélünk és nézzük a kilátást, borospoharak, gyertya, ritka nyugalom. Az aprók rohangálnak, játszanak, kacagnak. Ott van Isten országa. Körülvesz, véd és szabaddá tesz. Jó itthon, jó 1ütt. Ebben az országban csak az ő törvényei fontosak, a miattunk, az értünk kitalált, a meg sem fogalmazott, mégis jól is-mert, egyszerű és értelmes törvények. Ebben az országban nem kell lavírozni, egyensúlyozni, mérlegelni, élvezhetjük a törvényt, élhetünk benne. Nem kell magunkra erőltetni, értő, szelíd királyunk pontosan ránk szabta.

Tiszaligeten a sátorban éneklünk százan. Hangszerek és száz külön hang szól együtt, fülledt a levegő. Árad a sátor jellegzetes gumiillata, érezzük a fű és a szúnyogirtó szagát. Gyönyörű ez az ország, a hazánk. Határai a sátor falai, vagy a tábor kerítése; néha a közeli kocsma, a túlparti fagyizó is a mi területünk. Velünk van csendes, értő, szelíd királyunk. Jó a közelében, jó 1ütt.

Múlt tavasszal Győrbe negyven országból érkezett kétezer-néhányszáz fiatal. Negyven anyanyelv, sokféle kulturális háttér, kétezer-néhányszáz sors, múlt, jövő. Együtt az Isten országa, a határok körülöttük, a terület kétezer-néhányszáz szív, ész, lélek. Hatalmas, szelíd királyunk velük ünnepelt, harmóniát, egységet, közösséget teremtett.

Rendszeresen találkozunk néhányan, valamelyikünk otthonában vagy a gyülekezetben. Sejtcsoportnak, házikörnek, ifinek, bibliaórának hívjuk, de tudom ez Isten országa. Körbeülünk, mi polgárok és közöttünk királyunk. Szeretnénk tőle, róla egyre többet megtudni, törvényeinkről, feladatainkról beszélgetünk. Hatalmas, szent, szelíd királyunk fontosnak lát bennünket, ragaszkodik hozzánk, nevelni, formálni akar. Helyünk van itt, ebben az országban, felelősségünk, szerepünk. Örömünk, bánatunk a többieké is, hálánkat, kétségeinket, fájdalmainkat együtt hordjuk. Közös a jelenünk, közös a jövőnk, közös az örökségünk. Jó ezt éreznünk, jó 1ütt. Szavát olvassuk, hallgatjuk, értjük. Mi is szólunk, imádkozunk és összeolvadunk, mint a tészta. Fincsi.

HIT & ÉLET

Jávor Tamás: Apu meg én

"Most nem olyan jó a kapcsolatom Istennel." "Kész romhalmaz a hitem, nem tudok Istennek tetsző életet élni." "Attól félek, Isten el fog fordulni tőlem, mert nem keresem eléggé az ő akaratát." "Nem tudok Jézus mellett megmaradni."

Sokszor hallom ezeket a mondatokat fiatalokkal beszélgetve. Néha súlyosabbakat is. (Szerintem felnőttektől is hallhatnám, csak ők nem mondják el.) Én nem mondom, hogy nekem soha nincsenek ilyen gondolataim, de most már szeretném megosztani veletek, amit erről az egészről gondolok.

A kedvenc képem, amit a Biblia használ a köztünk és Isten között fennálló viszonyra, az, hogy Isten gyermekei vagyunk. Isten a mi apánk. (Sajnos a magyar bibliafordításokban ezt a kifejezést a méltóságos, köznyelvben nem használt "atyánk"-ra cserélik. Az általam ismert összes idegen nyelven és a Biblia eredeti nyelvein is Istent simán Mennyei Apának hívják.)

El szeretném mondani nektek először is, hogy Istennek nagyon sok örökbefogadott gyermeke van, de nincs egy nevelt gyermeke sem. Nincs senki, akit csak "kölcsönvett" az eredeti szüleitől vagy az utcáról, hogy meglássa, jól viselkedik-e, aztán majd visszaküldi! Nem! Mindenkit, aki már az ő gyermeke, örökbe fogadott, a nevét adta nekik, és a Biblia azt írja, hogy örökösei is vagyunk. Szolgák pedig pláne nincsenek Isten háztartásában! (Pontosabban vannak, de őket angyaloknak hívják, és egészen máshogyan kerültek oda, mint mi, emberek.) Rabszolgái csak a Sátánnak vannak!

Na jó, mindezt már hallottad itt-ott, gondolom. De mi következik ezekből?

Tudom javasolni, hogy figyeld a kisgyerekeket, akik egészséges családban nőnek fel. Miben élnek? "Szülő-gyermek kapcsolatban"? És naponta "szülő-gyermek beszélgetéseket" folytatnak? Nem hiszem, hogy ilyen komolyan gondolkodnak az egészről... Inkább csak odarohannak az édesapjukhoz (édesanyjukhoz), megölelik, beülnek az ölébe, és nagy komolyan elmesélik, mi történt az oviban, iskolában. Vagy elsírják legfrissebb bánatukat a karjaiban. Pillantsunk most az elején felhozott idézetekre. Hallottál már olyat, hogy egy ötéves félős hangon arról faggatja az apukáját: "Édesapa, szerinted a mi apa-gyermek kapcsolatunk az életkoromnak megfelelő fejlettségi szinten van?" Nem hiszem... Egyszerűen csak ki sem mondott boldogságot jelent számukra, hogy egy nagy felnőtt felé teljes bizalmuk lehet.

Arról meg főleg nincs szó, hogy a gyereknek mindent értenie kéne, ami az apja fejében van! (Vannak keresztények, akik ezzel küszködnek.) Még csak a gyerekneveléssel kapcsolatos elképzeléseit sem. Csak engedelmesnek lennie, ez a fontos.

Szeretet és bizalom. Ez van normális családban a szülő felé a gyerekekben. Azt hiszem, mi általában szégyelljük az Isten felé való érzelmeinket. Pedig nagyon fontos lenne kifejezni. Imádságban, éneklésben, istentiszteleten; őszintén. S nem azon izgulni, hány hónapja (éve) vagyok már Isten gyermeke, és mégis milyen állapotban vagyok. Minden gyermek fejlődése eltérő.

Egy normális szülő úgy szereti a gyermekét, ahogy van. Ez nagyon fontos, úgyhogy ideírom még egyszer. Isten úgy szeret téged, ahogyan vagy. (Nem annak ellenére, amilyen vagy, nem úgy, ahogy lehetnél, és nem úgy, amilyen leszel majd.) Ebből a szülőtől jövő szeretetből fakadhat aztán (szerintem előbb-utóbb biztosan), hogy a gyerek elkezd nevelődni, felnőtté válni.

Aztán persze a gyerekek gyakran engedetlenek. Mi történik? A szülei fegyelmezik. Először szóval, ha nem hat, akkor konkrétabb következményekkel. Nyilván szomorúak is ilyenkor. De talán ettől már nem szeretik a kisfiukat, kislányukat? Vagy pár eset után kidobják otthonról?! Ugyan már! Nem az a céljuk, hogy végre lecsaphassanak valami rossztettre, hanem szívük legmélyéből kívánják, hogy a gyerekükből egészséges felnőtt legyen, és a legjobbat igyekeznek ezért megtenni. A fegyelmezéssel is éppen abban segítik, hogy kikeveredjen a bajból. Ha megütötte magát, mert megint odament, ahova nem szabad, rohan vissza bőgve, lehet, hogy kikap, de megmosdatják, bekötik a sebeit. Legközelebb is. Gondolj erre, mikor valamibe (megint) belekeveredtél.

Lehet, hogy olyan családban nőttél fel itt a földön, ahol a szüleid nem álltak a helyzet magaslatán. A fent említett meghitt családi pillanatok talán ismeretlenek a számodra, és az egész kép inkább fájdalommal tölt el. Igyekszem együttérezni veled. Annyit tudok mondani, hogy egyrészt Isten az igazi jó (Mennyei) Apa, mindenki számára, a te számodra is. Másrészt, biztos vagyok benne, hogy vannak a környezetedben tiszteletre méltó szülők és helyes gyerekek. Lehet, hogy érdemes jobban megismerkedned velük.

Azt javaslom mindenkinek, amikor legközelebb imádkozol, próbálj meg arra gondolni, hogy kisgyerekként egy szülőddel beszélgetsz. Mondd el Istennek például (ha fennáll), hogy "Istenem, szeretlek!" Tudom, elsőre nagyon szokatlan meg kínos. Elfelejtettük már, milyen Isten (Apu) felé érezni bármit is. Gyakran csak az "újszülöttek" tudják. De hidd el, érdemes megpróbálni. Gondolj Jézusra, aki nagyon bensőséges kapcsolatban tudott lenni vele.

Végül, ha téged még nem fogadtak örökbe Isten családjába, lehet, hogy most van itt az ideje, hogy kérd? Nem kell hozzá semmit sem teljesítened az örökbefogadó felé, senki beleegyezését kérned, egyszerűen csak rábízni magadat új szülődre. Ő már minden formaságot elintézett, és az árat is kifizette érted (méghozzá az egyetlen vér szerinti gyermeke életével). Úgy gondolom, hogy az ember, aki egész életében valamiképp az otthonát keresi, egyedül őnála lehet igazán otthon.

Ui.: Kedves MIX-et olvasó szülők! Ha gyermekekkel nem rendelkezőként esetleg nagy butaságokat írtam arról, amit nem ismerek eléggé, elnézéseteket kérem. Lehet reklamálni a javor.tamas@freemail.hu címen, esetleg a MIX-ben...

HIT & ÉLET

Hali: Már nem annyira egyedül

Sziasztok! Köszönöm, hogy válaszoltatok első - bátortalan - levelemre! Köszönöm, amiket megosztottatok magatokról, nagy bátorítás ez nekem, hiszen egy cipőben járunk. Maradt még rengeteg kérdésem, de nem tartok már annyira attól, hogy én is nyíltabban vállaljam gondolataimat.

Hadd maradjak mégis még egy kicsit csak Hali, ígérem, hamarosan felfedem igazi nevem. Tudom, hogy tizenöt év múlva, ha majd visszanézek boldog, három gyermekes édesanyaként a mai vívódásaimra, azt fogom mondani, hogy megérte! Megérte várni a ma még ismeretlen hercegre, harcolni magammal, az árral szemben úszni!

Bárcsak tudnám, mi lesz velem tizenöt év múlva!!! De nem tudom! És ez a bizonytalanság okozza a legtöbb aggodalmat. Mi lesz, ha nem is lesz herceg? Vagy ha nem talál rám? Vagy ha én szúrom el? Akiket most pillanatnyilag ismerek... hát, hogy is mondjam... ebből a készletből... nem sok esély van. Akik pedig tetszettek (kívül-belül), azokkal meg csak egy-egy tábor erejéig találkozunk, és észre sem vettek még. Vagy van már barátnőjük. Vagy nem hívők.

Igaz, vannak körülöttem szép számmal olyan nálam idősebb lányok, akik még nem járnak senkivel, és mégis tök normálisak. Mi az, hogy normálisak? Jó fejek, vidámak, Bibliakört vezetnek az egyetemen, táborokat szerveznek. Felszabadultak, egy pillanatra sem gondolnám, hogy ilyesmiken aggódnak, mint én. Persze szívesen megkérdezném őket, de az olyan ciki: "Te! Voltál már szerelmes?" Persze, hogy volt, hiszen már 24 éves, (hülye kérdés). Akkor azt kérdezzem: "Tetszik-e valaki neked éppen?" Na jó, hagyjuk, úgy se bírnám anélkül kinyögni a kérdést, hogy lángba ne borulna a fejem. Legszívesebben azt kérdezném, hogy "Te sosem aggódsz azon, hogy mi lesz, ha mégis egyedül maradsz?" De ilyet nem kérdez az ember.

Legtöbbször azt gondolom: "Ha ők nem aggódnak, minek aggódjak én, aki fiatalabb vagyok?" Mostanában egyik központi kérdésem a házasság előtti szex. Ti erről mit gondoltok? Egyrészt az egyetemen amit magam körül látok - meg mindenütt máshol -, az az, hogy nincs mire várni, a szexet azért találták ki, hogy éljünk vele, miért ne próbálnánk ki. Aki nem áll be a sorba, az nem normális. De a legszomorúbb számomra az, hogy keresztény ismerőseim között is vannak, akik nem veszik komolyan Isten szavát arra vonatkozóan, hogy a nemi életet a házasságra szánta az embernek. Sokan közülük nem tartják fontosnak, hogy tisztán megőrizzék magukat a házastársuk számára.

Hogy miket mondanak? "A Biblia egy bizonyos korban, kultúrában íródott, mások voltak a házasodási szokások." Vagy: "Nincs sehol a Bibliában kifejezett tiltás arra, hogy együtt éljünk, ha már biztosak vagyunk abban, hogy egymáshoz tartozunk." Van úgy, hogy egyszerűen már én sem tudom, hogy mit gondoljak, vagy mit kéne gondolnom.

Hadd legyen még egy egészen konkrét kérdésem! Ha én a tisztaság útját szeretném választani, hogyan tudnám magamat tényleg tisztának megőrizni? Pokoli nehéznek érzem ezt most! És egyáltalán mit jelent az, hogy tisztaság? (Mert őszintén szólva, a gondolataim között már vannak olyanok, amik már nem tiszták. És néztem már meg olyan filmeket, amelyeket utólag megbántam, de a képeket egyszerűen nem tudom kitörölni a fejemből.)

Továbbra is várom hali.1@uze.net címemre véleményeteket, saját tapasztalataitokat, ha Nektek is harc ez. Ha meg nem, akkor azért.

RÓLUNK SZÓLVA

Nyári táboraink

A nyár közeledtével szeretnék közzétenni néhány fontosabb programot, amire mindenkit szeretettel várunk.

Ifjúsági és családi konferenciák - TISZALIGET

- Tiszaligeti Ifjúsági Konferencia 2005. július 8-a péntek délutántól július 12-e kedd ebéd utánig tart.

- Tiszaligeti Családi Konferencia pedig július 12-e kedd délutántól 17-e vasárnap ebédig tart.

Aki a korábbi években már részt vett a tiszaligeti táboron az tudja, hogy a sok szúnyog mellett rengeteg vidám emberrel találkozhat itt, és életre szóló barátságokat köthet, emellett megtapasztalhatjuk Isten közelségét és szeretetét.

Cserkésztábor - BUDAKESZI, SOPRON

A Wesley János cserkészcsapat idei cserkésztábor július 20-án kezdődik Budakeszin majd 22-én Sopronban folytatódik 29-ig. Érdeklődni és jelentkezni lehet Szuhánszky Gábor cserkészparancsnoknál a 0630/99999-52 számon.

Hitmélyítő-Hittúra - BENKŐBOKOR, GYÖRKÖNY

Augusztus 1-től 7-ig. Utánavaló héten, a tavalyi hetesi alkalomhoz hasonló evangélizációs bevetés lesz Györkönyben. Érdeklődni és jelentkezni lehet Gyurkó Józsefnél a 0620/995-4741 számon.

ALKOTÓTÁBOR 2005 - BUDAKESZI

2005 nyarán egy - a metodista nyári táborok sorában eddig ismeretlen - új típusú közösségi alkalmat, ALKOTÓTÁBORt szeretnénk megrendezni. Alkotótáborunk célja, hogy az alkotni vágyó fiatalok az általuk gyakorolt művészeti ágakban szakszerűen tovább képezhessék magukat, illetve ösztönözzük őket arra, hogy a művészet más területeinek kifejezési módjaival is megismerkedjenek. Célunk, hogy az alkotó-csoportokban a beszélgetéseken és a közös alkotáson keresztül személyes kapcsolatokat építsünk, s azokat elmélyítsük. Együttlétünkkel az Istent szeretnénk dicsőíteni.

Az ALKOTÓTÁBOR 2005 témája:

Az Alkotás Születése

A szenvedély, a fájdalmak, a csodák és örömök

szerepe a művészet megszületésében, az alkotásban.

Kurzusok És Kurzusvezetők

Gitár - Kovács Zsuzsanna

Grafika - Domby Annina

Szobrászat - Khaled A. Attila

Zongora - Tömöri Boglárka

Időpont És Helyszín

2005. augusztus 17-21. Budakeszi

A tábornak, a budai erdő közvetlen szomszédságában,

természetes környezetben, a Magyarországi Metodista Egyház Budakeszi Öregotthona

ad helyet.

Program És Jelentkezés

Augusztus 17. szerda

Este - Érkezés, ismerkedés, játék

Augusztus 18. csütörtök

Reggel - Áhítat, egyéni meditáció

Délelőtt - 1. kurzus

Délután - 2. kurzus, tárlatvezetés

Este - Előadás, vagy táncház

Augusztus 19. péntek

Reggel - Áhítat, egyéni meditáció

Délelőtt - 3. kurzus

Délután - 4. kurzus, múzeumlátogatás

Este - Előadás, vagy táncház

Augusztus 20. szombat/ Könnyűzenei hétvége

Reggel - Áhítat, egyéni meditáció

Délelőtt - 5. kurzus

Délután - 6. kurzus

Este - Előadás, vidámest, teaház

Augusztus 21. vasárnap

Reggel - Áhítat, egyéni meditáció

Délelőtt - Istentisztelet

A várható részvételi díj: 4000 Ft. Jelentkezni SMS-ben lehet a

0620/824-8379-es telefonszámon, Khaled A. László koordinátornál!

Az SMS-ben kérjük feltüntetni a választott kurzust, és a részvétel pontos dátumát!

Az ALKOTÓTÁBOR 2005 megvalósításához anyagi támogatást köszönettel fogadunk!

A tábor művészeti vezetői: Domby Annina és Kovács Zsuzsanna

NAGY VILÁG

Szabó Pál: A buhera haszna és dicsérete

Egyszer az egyik tanárom említette, hogy soroljuk fal a magyarok versenyelőnyeit, azaz azokat a dolgokat, amikben jobbak vagyunk másoknál, és amik alapján előnyre tehetünk szert a többi nemzettel szemben. Ekkor került elő a Kodály módszer (Japánban már iskolák vannak rá), az animációsfilm gyártás (a rendszerváltás óta romokban hever, de azért vannak még eredmények: pl. Bean rajzfilm), és a buhera.

Mi is az a buhera? Egy olyan dolog, hogy elkezdünk valamivel foglalkozni, és közben akkora jártasságra teszünk szert, hogy abból teljesen más, új dolgot is ki tudunk hozni. Erre szeretnék néhány példát hozni a következőkben, előre is elnézést kérve azoktól, akik szerint ez újabb rétegcikként tartják számon.

Mostanában a tömegközlekedés területén lehet tapasztalni főleg ilyeneket, hiszen sokszor kis tételben, házilag állítanak elő olyan dolgokat, amelyek méltán dicséretesek, ha az anyagi és egyéb feltételeket látjuk, amik mögötte vannak.

Az első beszámolót egy honlapon találtam: "1987-ben eljött az ideje annak, hogy a BKV olyan járművet építsen, amilyet akar. Tehát ez valamiféle kívánság villamos volt saját maga és a konkurencia számára. Anyagi helyzete nem engedte meg, hogy a semmiből építsen, a járműparkjához viszont volt alkatrésze. Így az Ikarus 200-as széria ablakait kapta, 400-as széria ajtajait, Wartburg fényszórót, Zsiguli hátsólámpát, 127-es Fiat oldalindexét indításjelző gyanánt , Tátra T5C5 viszonylatszám- és viszonylatnév vásznát, kapcsolóit (elektromos csatolás nélkül). Így lett a Hungaroplan Kísérleti Jármű, becenevén Csufi. A kísérleti járművekre jellemző, 3700-as pályaszám csoportból a 3750-es számot kapta." Ez főleg a budapestieknek lehet ismerős a 30/A vonalról. Számomra mindig is érdekes volt, hogy egy darab ilyen villamos létezik csak, és hogy mennyi minden különös benne, így nem lepődtem meg annyira, amikor megleltem a leírását.

A következő a szegediek számára mond talán többet, hiszen két éve egy szakember áll az otthoni közlekedési vállalat élén, és a szűkös lehetőségek közt próbál minél több fejlődést elérni. Saját korábbi sikeres tapasztalatára támaszkodva, amikor is egy Skoda troli kasznijába szerelt egy másik elektronikát és azóta is sikeresen működik Szegeden, eldöntötte, hogy egy buszból készít egy új alacsonypadlós trolibuszt. Vett egy kétajtós Volvo buszt, és abból készített egy háromajtós trolit, ami azóta már rendszeresen közlekedik, sőt még két másik városnak is szívesen készített volna, de a tendert más nyerte. A másik dolog, hogy tervben van, hogy a csuklós villamosok közül néhányat alacsony padlós középrésszel szerelne fel, és a szóló Tátra villamosokhoz vett pótkocsikat hajtásrendszerrel szereli fel, mert csak így lehet őket vontatni a szegedi villamosokkal.

Tudtátok, hogy a MÁV nem csak új motorvonatokat vesz? Néhány hete olvastam, hogy egy Bzmot mozdonyból, és poggyászkocsiból kiindulva egy csuklós motorvonatot fognak építeni, az első példány már el is készült belőlük.

Az utolsó példám lett azon az órán megemlítve, mint nemzetközi siker, a Kürt kft. esete. Ők az 1990-es évek elején, mint winchester szerviz kezdték a munkát, hiszen Magyarországon az emberek pénzügyi okokból nem engedhették meg maguknak, hogy ne próbáljanak kezdeni semmit a sérült adathordozókkal, hanem megjavítva tovább tudták azokat használni. Az évek során egyre nagyobb szakértelemre tettek szert, és rájöttek, hogy a tudásukat máshol is tudják hasznosítani, az adatmentés területén. Ez nem túl meglepő, hiszen manapság a tárolt adatok értéke sokszorosa az adathordozóénak, és ők az évek alatt annyira megismerték az eszközök működését, ahogy talán senki más, és a módszer használható lett erre a feladatra is.

Kovács Zsuzsanna

Pedagógus keresztények

Sokféle felelősség létezik. Lehet elnökként egyetlen döntéssel egy ország gazdasági életét befolyásolni, és lehet egyszerű pedagógusként egy iskolában vagy óvodában emberek életét befolyásolni. Most erről készítettem riportot két emberrel: Kovács Gabriella óvónő és Schauermann Andrea tanárnő fognak mesélni a jelenlegi munkájukról és a gyerekek iránti elhivatottságáról.

Hol dolgozol most jelenleg?

Kovács Gabriella: Jelenleg a Habakkuk magánóvodában dolgozom, a II. kerületben, egy nagyon szép zöldövezeti részen. Annak idején ez az óvoda iskolaként működött, és magánvállalkozásként indult. Lassan már 10 éve működik, több alapítvány is támogatja.

Mért lettél óvónő?

K. G.: Eredetileg kórházban dolgoztam, a hematológiai osztályon, ahol súlyosan beteg gyerekek voltak. Leukémiások és daganatosok. Ez egy idő után eléggé megviselt. Azt mondtam akkor, váltanom kell. Azt, hogy melyik területen dolgozzak tovább, még nem alakult ki bennem. Sokféle területet kipróbáltam, többek között az újszülöttekkel való foglalkozást is. A beteg gyerekek után elkezdett érdekelni a másik oldal, milyen lehet egészséges gyerekekkel foglalkozni.

Végül a 2-3 éves korosztály mellett döntöttem, mert ez az, ami a legközelebb áll hozzám. Zolival (Kovács Gabriella férje. - A főszerk.) elkezdtünk keresgélni az Interneten, sok helyet megkérdeztünk, nincs-e valahol felvétel. Így jutottunk el ehhez az óvodához is. Pont akkor indult itt egy előkészítős csoport, ahol olyan gyerekekkel foglalkoznak, akik még nem töltötték be a három évet. Behívtak elbeszélgetésre, és egy-két gyakorlati óra is volt. A vezető úgy határozott, hogy felvesz. Így lettem óvónő.

Miben jobb egy magánóvoda, mint egy állami?

K. G.: Annyiban, hogy kis létszámú csoportok vannak, max. 10-13 fő. Több lehetőségük is van itt a gyerekeknek, mint egy állami óvodában. A szülők sokat fizetnek a gyerek után, ennek fejébe fakultatív foglalkozások vannak számukra: úszás, tenisz, foci, torna, néptánc stb. A környezet is sokkal szebb, a termek is rendesebbek, és dekoratívabbak.

Hogy néz ki egy átlagos nap?

K. G.: A gyerekek általában 9 óráig érkeznek, utána reggeli. Reggeli után szabad játék, majd kötetlen foglalkozás. Ebbe sok minden beletartozik: vizuális tevékenységek, pl. barkácsolás, irodalmi nevelés, ahol mondókákat, versikéket tanulunk, ének-zene, ahol hangszerekkel, ritmusokkal ismerkedünk, valamint játékos testmozgás, torna. Ezen kívül sokat szoktunk kirándulni. Délutáni pihenő után kint játszhatnak a gyerekek.

Mi a nehéz a munkádban?

K. G.: A vezetőséggel nem minden dologban értünk egyet, többek között abban, hogy sok pénzt kérnek be a szülőktől, és ezt nem abban az arányban fordítják a gyerekekre, mint kellene. A másik dolog: van a csoportomban most egy kisgyerek, aki körül kb. másfél éve mindenféle huzavona van. Valamilyen fogyatékossága lehet, és nem tudjuk kideríteni, mi az. Az óvodavezető nem tud semmit tenni, mert ő sem szakmabeli (marketinges), és nem tud mit kezdeni az ilyen pedagógiai jellegű problémákkal, amikkel pedig nap mint nap szembeállunk.

Ami még nehéz, hogy majdnem egész nap dolgozom, szinte reggeltől estig bent vagyok. Ez fizikailag is, szellemileg is eléggé fárasztó. Sokan kérdezik: "Hát mibe fáradsz bele, csak eljátszogatsz a gyerekekkel!" Ilyenkor azt szoktam mondani annak az illetőnek, jöjjön el, és próbálja ki egy napra. Az egész napos nyüzsgés az, ami lefáraszt.

Van-e olyan gyerek, akit kifejezetten a szívedbe zártál?

K. G.: Van. Pont ma 2 éves (május 15.). Amikor a mellettünk lévő csoportba került, még csak másfél éves volt. Ő egy norvég kisfiú, a neve Tilius. Az anyukája még fiatal, egyetemista, az apukája magyar, aki mikor megtudta, hogy a nő terhes, otthagyta őt. Tehát feltűnt nekem ez a kis csöppség, amint magányosan mindig eljátszogat a sarokban. Mindig próbált bekapcsolódni a nagyobbak játékába, de mivel kicsi, ezért kirekesztették a játékból. Magában főzőcskézett, vagy könyvet olvasott. Nagyon szeretethiányos kisgyerek. Az anyukájával keveset találkozik, csak este, mikor hazaviszi. Ezért kényszeríti magát, hogy éjjel sokáig fennmaradjon, hogy minél többet lehessenek együtt. Ennél fogva az oviban is mindig fáradt, és nyűgös.

Hogy érzed, most a helyeden vagy?

K. G.: Sokszor megkérdőjeleződik bennem, hogy valóban óvónő akarok-e lenni, vagy valami egészen más. Igazából még most sem tisztult le bennem ez a kérdés teljesen. Eléggé fárasztó, és többször is mondom azt, hogy most már elegem van a gyerekekből, de amikor meglátok egyet az utcán, akkor rájövök, hogy teljesen odáig vagyok értük.

A gyerekek közt helyemen érzem magam, hogy pont ebben az óvodában, abban nem vagyok biztos. Néha elgondolkozom rajta, mit keresek én még itt. Érnek atrocitások, ami miatt elkeseredem, és azt mondom: most már eljövök erről a munkahelyről. Ennek ellenére itt vagyok már 3 éve, és hagyom, hogy Isten formáljon.

Hol dolgozol most jelenleg?

Schauermann Andrea: Mielőtt 3éve elmentem GYES-re, a Trefort Ágoston gyakorló gimnáziumban tanítottam magyar és német szakon.

Mikor és hogyan határoztad el, hogy tanár leszel?

S. A.: Ez egy érdekes történet, mert a gimnázium végéig biztos voltam benne, hogy bármi leszek, csak tanár nem. A bölcsész szakra jelentkeztem magyar-német szakra, mert ezek a tárgyak érdekeltek leginkább, és úgy gondoltam, hogy színházi rendező, vagy dramaturg leszek. Az egyetemen aztán ez megváltozott bennem, egyre inkább kezdett érdekelni a pedagógia, a nevelés. Az egyetem elején tértem meg, ez is nagyban befolyásolt, mert elkezdtek érdekelni az emberek, főleg a fiatalok. Mire elvégeztem az egyetemet már biztos voltam benne, hogy tanár akarok lenni. Elhivatottságot éreztem.

Milyen szépségei vannak a szakmádnak?

S. A.: Nagyon élvezem a személyes kapcsolatot a diákokkal, de ez nem úgy néz ki nálam, hogy a szabadidőmben együtt vagyok velük, hanem inkább az órákon alakítok ki velük egy személyes emberi kapcsolatot. Megismerem őket, és így valamilyen szinten hatással lehetek rájuk és ők is rám, ez egy közös folyamat. Sokszor segít az ember önismeretének a fejlődésében hogyha diákokkal foglalkozik. Sosem hagyják az embert belemerevedni a saját elképzeléseibe, mivel ők mindig változnak, mindig valami újat képviselnek. Ezért, ha valaki ezzel a korosztállyal foglalkozik, akkor valamilyen szinten lépést kell tartania velük, ami egy nagyon izgalmas dolog.

Hol és milyen körülmények közt tudsz velük beszélgetni?

S. A.: Szünetekben - ahol a diák és a tanár is rohan - nincsen erre lehetőség. Inkább az osztályfőnöki órán, vagy az egyéb alkalmakon kerül erre sor: kirándulásokon, vagy esti közös programokon.

Én, mint irodalomtanár, leginkább az órákon beszélgetek velük, mert ez egy olyan tantárgy, ahol a műveken keresztül az életünk és személyiségünk jön elő. A másik tantárgy a nyelv. A nyelvoktatás pedig általában úgy folyik, hogy mindenféle témáról beszélgetünk az adott nyelven. Így rengeteg dolog előkerül, ami a fiatalokat érinti, ami az ő személyes életüket jellemzi.

Nem osztják meg velem a nagyon intim dolgaikat, de nem is arra van szükség, hanem csak arra, hogy különböző témákban beszélgetni tudjunk. Én sosem akartam az ő bizalmas barátjuk lenni, de attól még lehetek tanárként nagyon jó partner.

Mik a szakmád nehézségei?

S. A.: Nagy igénybevétel egymás után több órát megtartani, nem csak fizikailag, vagy szellemileg, hanem érzelmileg is. Az ember egy idő után elfárad, és már nem tud olyan nyitott és türelmes lenni. De a diákok is sokszor fáradtak, vagy egész más okból nem tudnak figyelni. Ezeken a dolgokon túl kell valahogyan lendülni.

Ha azt mondom, hogy nehéz fegyelmezni, akkor ez alatt ezt értem: az óra dinamikáját fenntartani, együttműködve a diákokkal úgy, hogy valami érték szülessen azon az órán.

Fogalmazd meg röviden, három pontban, hogy mitől jó egy tanár!

S. A.: Első helyre ezt tenném, hogy az a jó tanár, aki tiszteli a gyereket. Érezze, hogy nem akarom a hatalmamat kiélni rajta. Ha érzi a diák, hogy nem alázom meg, és tisztelem, mint embert, akkor ezt nagyra értékeli. A második dolog a hitelesség. Ez alatt azt értem, hogy az ember szavai és viselkedése összhangban legyenek. A harmadik dolog a szakmai felkészültség. Enélkül nehéz tiszteletet kivívni a diák előtt.

Mit tartasz a mai fiatalság legnagyobb problémájának?

S. A.: Szerintem nagyon nehéz a mai fiatalok számára, hogy nincsenek világos értékek megrajzolva előttük. Abban az esetben, ha ezt a saját családjától, tanárától nem kapja meg nagyon határozottan, akkor egyszerűen nincs mihez igazodniuk. Pedig pont ez az a kor amikor a fiatalok a saját identitásukat keresik: hogy hogyan fogadják el önmagukat és viszonyuljanak másokhoz. Ha nincsenek meg az igazodási pontok, nagyon nehéz ezeket egyedül kiépíteniük.

Mi következik mindebből?

S. A.: Ha ez nincs meg, akkor rengeteg úton el fog indulni, rengeteg zsákutcába fog eljutni. Sérüléseket fog szenvedni, és másoknak is sérüléseket okoz. Sok kudarcélmény érheti őket és beleeshetnek abba a hibába, hogy olyan dolgokat tesznek, amiről a lelke mélyén érzik, hogy nem jó. De mivel körülötte mindenki ezt csinálja, meg a TV-ből is ezt kapja, ezért elfogadja jónak. Nagyon nehéz ezt saját magában elrendeznie. Ez a következménye az útkeresésnek, ami kívülről sokszor úgy jelentkezik, hogy neveletlennek tűnik a gyerek. Ha nem épül bele gyerekkorától, hogy hogyan viselkedjen, akkor bizonytalan lesz.

Az igazodási pontok meghatározásán nem azt értem, hogy a gyerek ne kérdőjelezzen meg dolgokat, és ne alakítson ki saját értékvilágot, csak ez másképp zajlik le, ha kisgyerek korától kezdve megkapja ezeket a szülőtől is.

Helyeden érzed magad?

S. A.: Talán igen. A GYES után valószínűleg visszamegyek tanítani. Ennek ellenére ez nem egy olyan munka számomra, amit minden pillanatában élvezek. Vannak nehezebb időszakok, amik több hónapig is eltartanak. Azt is el tudom képzelni, hogy eljön az a pillanat, amikor azt mondom, hogy inkább kipróbálok valami mást. Azt mindenesetre tudom, hogy a tanítás nagyon fontos a számomra.

MÚLT-KOR

Karl Heussi: Mi is az a pietizmus?

Az előszót írta és a rovatot összeállította (Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve című könyve alapján): Khaled A. László

Mi is az a pietizmus? - tettük fel magunk között a kérdést metodista teológusok a közelmúltban. Természetesen nem véletlenül: az evangélikus teológián - pontosabban az Evangélikus Hittudományi Egyetemen - némelyek ezzel a szóval írnak le egy az intézmény falain belül gyakorolt sajátos kegyességi irányzatot. "Pietisták." Rendszerint azokat a személyeket hívják így, akik komoly magaviseletükkel, önmegtartóztató életmódjukkal, rendszeres vallásgyakorlásukkal, bibliaolvasásukkal, és olykor kritikai észrevételeikkel, megjegyzéseikkel tűnnek ki a többiek közül. A teológia első évét befejezve lassan magam is sejteni vélem kik azok, akik esetleg ebbe a csoportba tartózhatnak. Mivel nem vagyok a Teológus Otthon lakója, így nem is tudom, hogy ezek az emberek alkotnak-e valódi közösséget, de ez most talán nem is fontos. A történeti pietizmussal foglalkozni nem csak miattuk lehet érdekes. Mint az közismert a metodista mozgalom megalapítójának, John Wesley-nek (1703-1791) az 1738-as megtérés élményében ("Aldersgate élmény"), illetve annak kibontakozásában meghatározó szerepe volt egy bizonyos pietista irányzatnak, a herrnhuti mozgalomnak. A pietistákkal foglalkozni tehát nem csak azért érdekes, mert a metodista teológusok választ kapnak kérdéseikre, hanem érdemes azért is, mert azon túl, hogy egy hozzánk, metodistákhoz közel álló kegyességet ismerhetünk meg, a pietizmussal való történeti kapcsolatainkat is felfedezhetjük. Persze ezzel az állítással lényegében ugyanazt mondtuk el, hisz lelkiségi hasonlóságaink minden bizonnyal alapvetően történeti kapcsolatainkból eredeztethetőek.

Általános ismertetés. Kb. 1690 és 1730 között a német protestantizmus meghatározó irányvonala a pietizmus volt. A német pietizmus részjelensége annak a felekezetek feletti mozgalomnak, melyet a 17. század nagy gazdasági és politikai megrázkódtatásai és az ortodox egyháziasság megmerevedése hívott életre. Rokon jelenségei a katolikus misztika és janzenizmus, a 17. századi angol puritán és kvéker mozgalom, illetve a 18. századi angol metodizmus. Forrása a 17. század első felének vallásos irodalma, sőt bizonyos lutheri elemek is. A pietizmust a következő vonások együttes jelenléte jellemzi: (1) eleven, bensőséges vallásosság ("szívbeli jámborság", mély önvizsgálat, naplók, életrajzok), (2) "praxis pietatis", a cselekedetekben megnyilvánuló kegyesség, (3) határozott elfordulás a "világtól" és a világi gyönyöröktől (tánc, kártyajáték, színház, világi olvasmányok, stb.), hajlam az aszketikus, törvényeskedő életvitelre, olykor eszkatologikus váradalmakkal fűszerezve, (4) belső elidegenedés a fejedelmi abszolutizmus révén mind a külsőségesebbé váló államegyháztól (cezaropapizmus), visszavonulás kegyes érzelmi közösségekbe (konventikulomok), melyekben elhajlásokra, olykor szeparatista megnyilvánulásokra is sor került. Eleven kegyessége, lelki elmélyültsége révén a pietizmus komoly értékekkel gazdagította a későbbi korokat is. (405. o.)

Református pietizmus. A pietista törekvések először református talajon mindenekelőtt Németalföldön sarjadtak ki. A református egyházban a pietizmus Kálvin aszketikus, törvényeskedő életideálja és az angol puritanizmus hatásai nyomán jött létre. (405. o.)

Spener. A német lutheránusság pietista mozgalmának Philipp Jakob Spener (1635-1705) működése adta meg a kezdő lökést. Nagy hatást gyakorolt a teológustársadalomra és az észak-németországi nemességre, mindenekelőtt Pia desideria című művével.

Spener (vezető lelkész Majna-Frankfurtban, majd udvari prédikátor Drezdában, végül berlini prépost) csendes, szegény, szinte félénk ember volt. Egyáltalában nem volt magával ragadó, profetikus egyéniség, viszont világosan látta az egyház hibáit. Elzászi otthonában (Rapports-weiler) magába szívott északnémet jellegű lutheránusságát, amit strassburgi tanulmányai is erősítettek benne, az aszketikus -misztikus vallásos irodalom (Johann Arndt és angol puritán szerzők), valamint kálvinista hatások színezték (genfi tanulmányút, találkozás Labadie-val). Majna-Frankfurtban egyházi reformokba fogott (kátétanítás újjáélesztése, konfirmáció népszerűsítése, 1670-től collegia pietatis, komoly keresztények rendszeres konventikuluma). (405-406. o.)

Hallei pietisták. A pietista mozgalom számára nagy jelentőséggel bírt, hogy az 1694-ben alapított hallei egyetemek (Brandenburgi Választófejdelemség) Thomasius és Spener hatására pietista teológiai fakultása lett. Minthogy az új egyetem hamarosan igen nagy vonzerővel rendelkezett. A pietizmus hallei térhódítása biztosította győzelmét egyúttal az északnémet teológiában is. A hallei pietizmus vezéregyénisége August Hermann Francke volt (1663-1727). Az általa alapított intézmények - árvaház és egyetem - közötti kapcsolat megteremtődésével sajátos arculatot nyert a hallei mozgalom.

A lübecki születésű Francke energikus, nyers, uralkodni vágyó ember volt. Miután Lipcséből elűzték, egy évig Erfurtban lelkészkedett, de ortodox kezdeményezésre megfosztották hivatalától. Később egyszerre volt lelkész Halle elővárosában , Glauchában (később a Szent Ulrik-templom prédikátora) és professzor a teológiai fakultáson (1698-tól). Francke legfőbb érdeme az alapítványok létrehozása volt, amelynek történetét ő maga írta meg. Főnemesi kapcsolatai és a berlini udvar jóindulata révén sikerült áthidalnia intézményeinek súlyos kezdeti nehézségeit. Nagy szervezőkészséggel véghezvitt gyakorlati tevékenységének hátterében a gondviselésbe vetett erős hite állt.

A pietizmus, amely Spener idején még védekezésre rendezkedett be, Francke fellépésével támadásba lendült. Ezzel kezdetét vette a pietista viták végeláthatatlan sora. A Francke vezette hallei teológiai fakultás hol a papsággal, hol a pietizmus egykori ellenfelével, Chrsitian Thomasius jogászprofesszorral vitázott. A legnagyobb feltűnést a sikeres hallei filozófussal, Christian Wolff-fal folytatott vita keltette.

Franckét főleg tüzessége, intenzívebb vallásos érzelmei és egyoldalúsága különböztette meg Spenertől. Francke nem tartotta kereszténynek azt, aki a "megtérést" nem "tusakodó bűn-bánatban" és a "kegyelem áttörése" révén élte át. Károsnak ítélt mindent, ami nem szolgálta közvetlenül a lelki épülést. Teológiai tanulmányai a Bibliával való ájtatos foglalatosságra korlátozódtak, előadásaiból hittérítő prédikációk lettek. A tudomány és a filozófia Francke szemében hitelüket vesztették. A rendszeres teológia kérdéseire Francke egyáltalán nem fordított figyelmet. De Halléban még a buzgón művelt pietista egyházi énekköltészet sem emelkedett a középszerűség fölé. Francke egyoldalúsága pedagógiájában mutatkozott meg legkirívóbban (diákébredések, gyermekek állandó szigorú felügyelete, vidámság és játék tiltása, helyette tárgyi ismeretekkel való foglalkozás, a reáliskola csírái). (406-407. o.)

Württemberg. Württembergben a pietizmus önálló, Spenertől és a halleiaktól egyaránt elütő, mérsékelt és egyházias formában jelentkezett.

Az északnémet pietizmustól eltérően a württembergi pietista mozgalom elsősorban nem a nemesség, hanem a teológusok, a városi polgárság és a parasztság körében vált népszerűvé. Távol állt tőle a vallásos önhittség (pl. a bűnbánati vívódás), érintkezésben maradt a teológiával, és élvezte az egyházkormányzat jóindulatát, amely bizonyos pietista elképzeléseket magáévá tett, elkerülve ezzel a teológusok pietista és ortodox ágra szakadását. (408. o.)

Herrnhuti mozgalom. A Spenertől kiinduló pietista mozgalom hallei és württemnbergi ága mellett létrejött egy harmadik is, az önálló egyházzá váló herrnhuti testvérgyülekezet. Alapítója Nikolaus Ludwig von Zinzendorf gróf (1700-1760) Spener és a halleiak hatása alatt állt, de a pietizmus önálló változatát képviselte. Ő a 18. századi keresztény kegyességi mozgalmak történetének legeredetibb és legjelentősebb egyénisége.

Zinzendorf Spener hatása alatt álló pietista családból származott, apja, aki fiatalon meghalt, a szász kormány egyik minisztere volt. Zinzendorf a szülői ház egyoldalú vallásossága és a Francke-féle hallei pedagógia (1710-1716) hatása alatt nevelkedett. (...) 1721-ben Drezdában udvari és igazságügyi tanácsos lett, noha leginkább "Isten országa" ügyének élt. 1722-ben morva testvérek telepedtek le Zinzendorf birtokain, és megalapították a herrnhuti telepet (Oberlausitz), ahol hamarosan különféle rajongók és szektások leltek menedékre. Zinzendorf itt, Herrnhutban igyekezett megvalósítani Spener ecclesiola in ecclesiola gondolatát: 1727. május 12-én "megújult testvérközösség" néven önálló egyházi közösséget alapított, amely sajátos szervezettel és istentiszteleti formával rendelkezett.

A herrnhuti közösség gyorsan felvirágzott. (...) A [gróf] dán udvarral kialakult kapcsolata lehetővé tette, hogy a herrnhutiak missziói munkát végezzenek a dán fönnhatóság alatt álló nyugat-indiai Szent Tamás-szigeten (1732) és a grönlandi eszkimók között (1733).

A herrnhutiak egyházrendje a morva testvérek hagyományainak és a zinzendorfi szellemiségnek felelt meg (laikusok intenzív bevonása, a testvérközösség élén 1764-től a vének berthelsdorfi konferenciája, szigorú egyházfegyelem, egymás kölcsönös lelkipásztori felügyelete, szociális tagozódás ún. kórusokba nemek, életkor, családi állapot szerint, minden fontos gyülekezeti ügyben Jézus megkérdezése sorshúzással.

Noha Zinzendorf teológiája lényegében lutheri alapokon nyugszik, bizonyos hangsúlyeltolódás és néhány különlegesség révén sajátos típust képvisel. Zinzendorf vallásos gondolatvilága szigorúan Krsiztus-központú. Központi dogmája Krisztus váltsághalálának tana. Az Atya Isten szinte teljesen háttérbe szorul Krisztus mögött, aki a Teremtő és az Emberek Atyja, s aki ezen felül "külön szövetséget" kötött a testvérgyülekezettel. Alaposan kidolgozott a Jézus véréről és sebeiről szóló tanítás, sajátos a Jézus oldalán ütött seb kultusza. (...) A zinzendorfi kegyesség érzelmekben gazdagabb, mint a hallei pietizmus. Alaphangulata a sötét hallei pesszimizmussal ellentétben derűs és optimista (bűnbánati tusakodás elvetése.) (408-409. o.)

A Wesley fivérek fejlődésére [az általuk alapított oxfordi diákegyesületnél (1729)] sokkal nagyobb hatással volt az, hogy fiatal lelkészként először a észak-amerikai Georgia államban, majd később Angliában is kapcsolatba kerültek a herrnhutiakkal. A herrnhuti kegyesség hatására 1738 májusában átélték "megtérésüket". John Wesley vallásos fejlődése akkor zárult le, amikor 1738 nyarán tizennégy napot töltött a herrnhutiak között, akiknek bizonyos sajátosságait ekkor már némi kritikával szemlélte. (422. o.)

LAPÁRTA

Sztupkai Gergő: Keresztény udvarlás

Lassan elolvadt már az összes hó, melegszik a hőmérséklet. Előkerülnek a hókupacok alól a hólapátok darabjai, a szánkókat is már csak arra használjuk, hogy kipótoljuk a rossz kerítést, hogy a macskák ne tudjanak olyan simán átjutni a kertbe. Itt a tavasz. Süt a nap, kék az ég, nyílnak a virágok. Egyre hosszabbak a nappalok, esti kis séták során látni a naplementét. Tavasz van. Ilyenkor minden fafej kivirágzik. Az emberek nem bírnak magukkal. Mosolyognak, röhögnek, fagyiznak, sétálnak. A továbbiakban szeretnék keresztény udvarlási szokásokat közölni. Figyelem! Mindenki a saját felelősségére használhatja. Ha valami rosszul sül el, felelősséget nem vállalunk. Kockázatok és mellékhatások tekintetében olvassa el a Bibliát vagy kérdezze meg lelkészét, lelkigondozóját.

1. "Hé kislány, mi a lelki ajándékod?"

2. "Hmmm. Szép Biblia!"

3. "Ismered Jézust?! Én is!"

4. "Isten azt mondta, hogy jöjjek és beszéljek veled."

5. "Ismerek egy gyülekezetet, ahova elmehetnénk beszélgetni."

6. "Szükséged van segítségre? Túl nehéznek tűnik a Bibliád."

7. "Fájt, mikor leestél a mennyből?" (Ezt azért mondja neki, mert szerinte egy angyal...)

8. "Mit tervezel ma estére? Van kedved egy kis Biblia tanulmányozáshoz?"

9. "Az Ige mondja: ‘Adj inni a szomjazónak és etesd az éhezőt.’ Szóval, mit szólnál egy vacsorához?"

10. "Nincs senki, aki felé elszámolható lehetnél? Nekem sincs!"

11. "Az bűn, hogy elloptad a szívemet?"

12. "Ismersz egy olyan keresztény lányt, akit teljes szívemből szerethetek és a tenyereimen hordozhatnék?"

+1. "Bocsánat, de azt hiszem, hogy az egyik bordád az enyém."