2004. január

 

Hecker Róbert

Kedves Imakörösök ! (Metodista Imakörlevél   IV. szám)

 

Újból soxeretettel köszöntök minden résztvevőt, megköszönve a kapott visszajelzéseket, a hűséges imádságokat. Számomra (is) az eddig megszokott hétköznapi életritmus megszentelését jelenti az imakörláncban való részvétel.                       

 

Olyan jó úgy befejezni a napomat, hogy aznapi utolsó "értelmes" tevékenységem a másokért mondott közbenjáró ima! Azt is tapasztalom, hogy az imakörláncban részt véve a rendszeres imádság hangsúlyosabb lett számomra. Jól is van ez így, hiszen csak a rendszeres, nem pedig az ötletszerű imádság hozhat maradandó változást Benned! Mielőtt a konkrét imatémákba belevágnék, három rövid megjegyzésem lenne:

 

1.) A bekapcsolódásra továbbra is bátorítsatok másokat! A dolog roppant egyszerű: a csatlakozni vágyó, metodista gyökerű fiatalok adják meg nekem e-mail címüket, és máris kapják az imakörlevelet. Különösen hangsúlyos a "metodista gyökerű" szókapcsolat! Ez nem egyháztagságot jelent, hanem érzelmi kötődést, azt a belső tudatot, hogy lelki otthonomnak a metodista közösséget tekintem. Mindez egy konkrét ügy kapcsán lett igazán fontossá: a számomra ismeretlen Baranyai Nikitől kaptam egy emilt, mely szerint ő is bekapcsolódna imakörlevelünkbe. Válaszoltam is rögtön, hogy mindez szuper, de örülnék, ha megtudhatnám: melyik ifinkbe-gyülinkbe tartozik, merthogy nem szeretnék bizalmas imatémáinkat közösségeinktől idegen testvéreknek továbbítani. Azóta se kép, se hang, ezért akármilyen fájó, de többek véleményét kikérve úgy döntöttem, hogy Niki nem kap körlevelet. (Örömmel jelentem viszont, hogy Szabó Pali személyében újabb imakörösünk van!)

 

2.) Az időközben szerzett megtapasztalásaitok, imainformációitok közreadása továbbra is nagyon fontos! Örülök annak, hogy a kis Erik kapcsán a Szuhánszky-lányok többször éltek ezzel a lehetőséggel. A többi imatémában érintett testvért is szeretném erre az interaktív jellegű visszacsatolásra bátorítani: automatikusan küldjétek el azokat minden imakörlánctagnak, vagyis nem kell először velem "jóváhagyatni"... (Erre is igaz: minél "önjáróbb a dolog, annál egészségesebb !)

 

3.)Nyitottak vagyunk új, rövid, vagy hosszú távú imatémákra is!  Az lenne jó, ha az imakörlevél személyes, bizalmas jellegét kihasználva bátorságotok lenne arra, hogy saját életetekből konkrét gondokat, kéréseket is közzé tegyetek. Ezúttal magam leszek a kezdeményező, de remélem, hogy nem az első, és utolsó fecske is egyben! (Merthogy igaz, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de most még tél van, szóval mire nyár lesz, addigra már biztos sokan leszünk...) Az imakör kezdési ideje továbbra is  22 óra.

 

Na és most lássuk a részleteket !

 

• Sztupkai Misi gyógyulása: Misi túl van az első kemoterápiás kezelésen. Ez egy hetes kórházi kezelést jelentett, naponta három órás infúziós adagokkal. Csodálatos az, hogy semmiféle mellék-hatása nem volt ennek a beavatkozásnak!!! (Ilyenkor hányás rosszullétek, legyengülés, nagymértékű hajhullás szokott bekövetkezni...) Misi most már otthon van, és a körzetben is szolgál. Mégsem ez a csoda, hanem Zsuzsa szavai voltak rám a legnagyobb hatással. Vele beszélgetve két, számomra nagyon fontos dolgot mondott el. Az egyik: 30 éves hívő múltja alatt még soha nem tapasztalta meg ilyen valóságosan a közbenjáró imádságok erejét, mint most. A másik: gyermekei imáit hallgatva is látja, érzi: szíveikben békesség van, a családot érő súlyos próbatétel nem tölti el őket félelemmel, vagy rettegéssel. Mindez óriási dolog, és csak aláhúzza a közbenjáró imák szükségességét. Így gondoljatok rájuk továbbra is!!!

 

• Pásztor Zsófi baba-mama-köre: A munka egyre jobban kiteljesedik, és egyre több embert ér el. Így például a klubba járó, egyébként nem a gyülekezetbe tartozó anyukák egészen öntevékenyen karácsonyi vásárt hoztak tető alá, melynek időtartama alatt egy kávézó is üzemelt. A karácsonyi családi istentiszteleten is többen részt vettek közülük (6-8 fő). Mindannyian nagy nyereségnek tartják azt a békességes légkört, mely a kiscelliben uralkodik. A bibliai történetekre továbbra is nagy a nyitottság, úgyhogy a kezdetekben kicsit bátortalanul elkezdett, evangélizációs jellegű foglalkozásokat mindenképpen folytatni szeretnék testvéreink. Fontosnak látom azt, hogy megtérésekért, az evangélium konkrét áttöréséért imádkozzunk, hiszen Istennek igéjét ez fogja a most még kívülállók számára érdekes élményből saját megtapasztalássá tenni.

 

• Erik Miskolcról: 2003. december 11-én Erik meghalt. A temetés január 6-án lesz, református szertartás szerint, de miskolci testvéreink is szolgálnak majd. A szülők gyásza, fájdalma most a legmeghatározóbb élmény, ugyanakkor bátorító, hogy föl akarják dolgozni, nem akarnak belekeseredni fiuk elvesztésébe. Imádkozzunk azért, hogy számukra, akik még csupán ismerkednek a keresztyén hittel, a feltámadás reménysége kézzelfogható valósággá válhasson. Ebben egy helyén mondott, a SzentLélektől ihletett szó óriási szolgálatot tehet: így gondoljunk most Szuhánszky István testvérünkre, aki a család lelkigondozásának nehéz szolgálatát végzi.

 

• Metodista hiszekegy: 5 év alatt próbáltam ki, állítottam össze ez a közös gondolkodást, beszélgetést elősegítő anyagot, mely bibliaköreinkben, bibliaórá-inkban hasznosít-ható leginkább. Rövid, gyakorlatias megfogalmazású részekből áll, melyek mind a megtérés csodáját kívánják megvilágítani, kívülállók számára is közérthető módon. A lelkészeink már mind kaptak belőle egy-egy olvasópéldányt, a visszajelzéseik bíztatóak. Azért imádkozom, hogy valóban közkinccsé váljon ez a szöveg, új lendületet adva egyházunk missziós tevékenységének. Kérlek, imáitokkal támogassatok ebben ti is.